Kolodko Mihály különleges miniszobra, az állatok menedékét jelentő bárka szimbolikus helyen áll: a nagy múltú Állatorvostudományi Egyetem főkapuja közelében.
Read more »
Egy művészt a művei tesznek halhatatlanná, pláne ha arra nap mint nap rápillanthatunk – ráadásul belépő megfizetése és sorban állás nélkül. 2015-ben a „Tűzfalrehab az Erzsébetvárosban” projekt keretében Róth Miksa vált halhatatlanná a modern városlakók számára.
A Löffler Sándor által tervezett századfordulós szecessziós ház a zsidónegyed szívében a magyar és a zsidó kultúra eredetileg eltérő, de az együttélésben mégis összefonódó jelentéstartalmú jelképeit együtt hordozza.
Erzsébetvárosban egykor tizenkét kóser húsüzem szolgálta ki a vevőket. Az egyik leghíresebb, a tulajdonosokról Rebenwurzelnek nevezett üzem ma Kőleves vendéglőként működik, ügyelve az egykori tulajdonosok hagyományaira.
Egy innovatív szobrász 120 éves fényképet álmodott újra, amely igazán emberközelivé teszi Herzl Tivadart, az új zsidó állam megálmodójának személyét.
A főváros nyüzsgő forgalmát kifelé vezető sugárutak terve már a 19. század közepétől foglalkoztatta a politikusokat, az első csak a kiegyezés után épülhetett meg. A 20. században azonban sokáig tartotta magát egy másik, a korábbit kiegészítő változat terve is.
A kiegyezést követő években a vallás gyakorlásáról folyó állandó viták sorsfordítónak bizonyultak a magyar zsidóság számára. A hagyományok megújítása éppúgy hatással volt ennek az épületnek a megszületésére, mint tervezőjének eredeti elképzelései.
A Dorottya-palota a szerencse és luxus szimbóluma a belvárosban. Első tulajdonosa, a Wurm család az ügyes beházasodás egyik mintapéldája, a fényűzés és siker pedig végigkísérte a ház történetét: bank, nagyvállalati székhely, luxuslakás és előkelő étterem egyaránt megtalálható (volt) benne.
2008 óta őrzi a Zrínyi és az Október 6. utca sarkát a békebeli rendőr szobra, akinek fényes hasa egyértelműen a turisták szeretetéről árulkodik. Testalkatáról és testarttásáról egyaránt keringenek mendemondák a pesti utcákon, ám annyi bizonyos: a figura ikonikus szereplője a belvárosi életnek.
A tér központi részét elfoglaló reprezentatív épület ma a Belügyminisztérium otthona. Maga a telek is kivételes, hiszen az itt álló, egymást váltó épületek egytől egyig igen fontosak voltak. Ki gondolná, hogy korábban sóház, majd fürdő, bank és szálloda is működött ezen a sarkon?
Budapest talán legfontosabb és legismertebb köztéri szobrának egyike már első ránézésre is kíváncsivá teszi a nézelődőt: vajon mit jelenthetnek az elszórt cipők a Duna-parton? Az egyik alkotó szerint „Budapest nem adja meg magát a felejtésnek, és szembe mer nézni múltjával” – erről tesz tanúbizonyságot az emlékmű.
A Lánchíd pesti hídfőjének két oldalán található, bejárat nélküli bástyák eredeti funkcióját ma már kevesen ismerik. A két kis építmény hangulatával és megjelenésével egyértelműen hozzájárul a belvárosi rakpart egyedi látványához.
A Gresham-palota és a benne működő Four Seasons Hotel egyaránt a luxus és a fényűzés szimbóluma. Ha azonban elmélyülünk egy kicsit az épület történetében, számos művészeti bravúrral és titkos történettel is megismerkedhetünk.
A város legidősebb akácfája, sorsfordító események tanújaként az állandóság szimbóluma lett a Széchenyi tér közepén. Bár érezhetően öregszik, keményen tartja magát és szép példája az épített környezetbe harmonikusan illeszkedő természeti értékeknek.
A szigetnek nevezett, valójában a 19. századtól félszigetként létező vadregényes terület lassan a főváros egyik legfelkapottabb szabadidős helyszínévé válik. A gyerekek talán legkedvesebb foglalatossága itt az állatok etetése.
Az Újpest-Városkapu közelében található Magyar Autóklub Székház különleges tömegformálásával egyből kiválik a szomszéd panelházas lakótelep szögletes épületeinek sorából.
Egy vállalkozás gyors sikeréhez gyakran nem kell más, mint elsőnek lenni. Ha pedig a társadalmi hasznosságát is sikerül bizonyítani, hosszabb távon is garantált a bevétel. Talán ennek is köszönhető az első lóvasúti indóház megmaradása.
A „napsugaras tornyok”, evangélikus templomok tervezéséről elhíresült építész meg kívánt felelni a kor elvárásainak, és az újpesti főposta modern funkcióját historizáló stílusba öltöztette.
Az előző századforduló erőtől duzzadó Újpestjének jelképe a községházának épült díszes palota, mely egyszerre szól a korra jellemző dzsentris nagyzolásról és az Újpestet naggyá tevő racionális üzleti szemléletről.
Az újpesti zsidóság története egyidős az egykor önálló városéval. A község első vezetője volt az újpesti zsidó hitközség első elnöke is, az 1885-ben átadott neológ zsinagóga épülete mégis csak egy mellékutcában kapott helyet.
Egy ki nem fizetett albérleti díjjal kezdődő és a Krúdy-negyed 2013-as meghirdetéséig tartó közel nyolcvan éves folyamatból kevesebb mint három év az, ami híres írónk életéhez valójában kötődik. Az utókor azonban szerencsére nem a hónapokat számolgatja, amikor egy szeretett tollforgatójának szeretne emléket állítani.
A hatalmas épületben annyian élnek, hogy az akár egy nagyobb falu lakossága is lehetne. Felújítása óta a szőlőtermesztésre hívja fel a figyelmet, mely évszázadokon át a környék meghatározó megélhetési formája volt.
A 18. században alapított kis kékfestő üzem a gazdasági nehézségek ellenére a 20. század elejére Óbuda egyik legnagyobb gyárává nőtte ki magát. A tulajdonos Goldberger család felemelkedésének a holokauszt vetett véget, de a gyár a rendszerváltásig működött.
A 19. század közepétől a mai Fő tér és környezete átalakult, politikai, kulturális és gazdasági értelemben is elnyerte azt a rangját, amit részben máig sikerült megtartania. Ennek talán leglátványosabb eleme az eredetileg gázfogadóként átadott épület, ami néhány éve Budapest legkisebb kávézójaként újult meg.
