A Löffler Sándor által tervezett századfordulós szecessziós ház a zsidónegyed szívében a magyar és a zsidó kultúra eredetileg eltérő, de az együttélésben mégis összefonódó jelentéstartalmú jelképeit együtt hordozza.
Az 1907-ben tervezett gyönyörű szecessziós épület talán legfeltűnőbb része az első emelet magasságában a türkízkék eozinmázas kerámiából készült díszítés, két oldalán egy-egy Atlasz-szoborral. Az alatta látható, domborított rézlemezzel burkolt kapu Migray József díszműkovács munkáját dicséri, aki több más épületen is együtt dolgozott Löfflerékkel. A növényi és állatornamentika hagyományosan magyar díszítőmotívuma itt ószövetségi jelentéstartalmat is nyer. Alsó részén például két mókus fogja közre a termést hozó fát, ami az ószövetségi mandulafát idézi. A mindkét oldalon megtalálható geometrikus hullámvonal lehet bot és kígyó is. A vándorlás szimbóluma mellett a kígyó formájú bot számos helyen fellelhető hatalmi jelkép, ami ugyanakkor a magyar mitológiában a ház lakóinak őrzőjeként is szerepel. És végül tekintsünk a kapu középpontjában elhelyezkedő fára, mely a magyar mesevilág égigérő fája és a paradicsomi élet fája is egyben. A zsidó és magyar jelentéstartalmak szétválaszthatatlanul fonódnak itt össze, utalva egy közös, egyetemes hagyományra.
https://epa.oszk.hu/02900/02952/00083/pdf/EPA02952_orszagepito_2006_3_042-045.pdf
