A kiegyezést követő években a vallás gyakorlásáról folyó állandó viták sorsfordítónak bizonyultak a magyar zsidóság számára. A hagyományok megújítása éppúgy hatással volt ennek az épületnek a megszületésére, mint tervezőjének eredeti elképzelései.

Amíg a Dohány utcai zsinagógát jelentősége és építészeti kialakítása tette világhírűvé, a Rumbach utcai épület tervezője, Otto Wagner személye miatt érdemel kiemelt figyelmet – legalábbis az újabb kori ítészek szerint. A „Rumbach” 1869-1872 között épült, éppen akkor, amikor a magyar zsidóságban a leghevesebb viták dúltak a vallásgyakorlás követendő útjáról, a hagyományok változatlan megtartásáról, vagy a változó világ által elvárt esetleges változtatásokról. Ebből következően épülete egyszerre radikálisabb és mértéktartóbb is a neológ Dohány utcai zsinagógánál. Utcafrontján mór stílusban, két minaretszerű torony épült, a tetején Mózes két kőtáblájával. A palotaszerű homlokzat mögött kapott helyet a nyolcszögletű zsinagóga, fölé vas szerkezetű, magas, díszes kupola került, amit Wagner a granadai Alhambra Oroszlános udvarát utánzó nyolc darab oszlopmásolattal támasztott meg. A terem 786 férfi és 474 női imaszéket tartalmazott. A zsinagógát az ortodox irányzatnak kezdték építeni, de ellentmondásos megítélésű újításai (szószék, reverenda a rabbin és a kántoron, kórus) miatt végül neológ zsinagógává vált, bár sokan máig a status quo ante legnagyobb épületének tartják. Érdekesség, hogy később Otto Wagner elfordult a historizáló stílustól és „ifjúkori munkájára emlékezni sem akart”. Az épületet csaknem négy évig tartó felújítás után 2021-ben adták át.