A 18. században alapított kis kékfestő üzem a gazdasági nehézségek ellenére a 20. század elejére Óbuda egyik legnagyobb gyárává nőtte ki magát. A tulajdonos Goldberger család felemelkedésének a holokauszt vetett véget, de a gyár a rendszerváltásig működött.
Amikor 1784-ben Goldberger Ferenc aranyműves megalapította kékfestő üzemét, a fejlettebb osztrák és cseh ipar dömpingje, valamint a magas adók miatt vállalkozása fennmaradási esélye a nullához közelített. Munkásai munkaideje napi 17-19 órán át tartott, és talán ez is hozzájárulhatott a cég fennmaradásához. A család későbbi vagyonosodásának másik záloga az állandó innováció volt. Generációkon át követhető az újra törekvés és tökéletesítés igénye, ami Ferencnél egy új kékfestő anyag feltalálásában, leszármazottainál a legmodernebb gépek beszerzésében és a nemzetközi terjeszkedésben nyilvánult meg.
1848-49-ben a honvédségnek szállítottak egyenruhát, amiért az osztrák hatalom hatalmas hadisarccal „jutalmazta” őket, majd néhány évtizeddel később a császár nemességet adományozott a családnak. A familia legismertebb tagját, a Horthyval jó viszonyt ápoló, felsőházi tag Goldberger Leót Magyarország megszállásának napján, 1944. március 19-én zsidó származása miatt vitte el a Gestapo, és Mauthausenben veszítette életét.
A gyár ezt is és az 1948-as államosítást is túlélte, a rendszerváltást követő évek káoszát azonban már nem. A 2000-es évek újra fellendülést hoztak, jelenleg itt működik a Goldberger Textilipari Gyűjtemény és a Godot Kortárs Művészeti Intézet.
Győri György: A Goldberger gyár történetéből. Budapest, 1973/6. 35.
