Ma már nehéz elképzelni, hogy a századfordulón a Kis-Sváb-hegy még jobbára mezőgazdasági terület volt. Beépítésére csak az 1910-es években került sor, amikor a Bírák és Ügyészek Egyesülete kezdeményezésére megépült a bírák és ügyészek telepe.
Read more »
Az 1940-es évek egyik ingatlanos marketingfogása így hangzott: költözz egy irodalmi alakról elnevezett társasházba! Az elképzelés sikert aratott, a házcsoport lakásait pillanatok alatt elkapkodták. Arany János Toldijának emlékét azóta is őrzik az itt lakók.
Hogyan lehet egyszerre feldobni a város egy szürke pontját, irodalmi emléket állítani egy iskola tűzfalán, és ezzel közelebb hozni Arany Jánost a mai generációhoz? Úgy, ahogy az Arany János-emlékév egyik projektje tette.
Ez a hatalmas bérpalota tele van mitológiai lényekkel, irodalmi szobrokkal, és egyedi módon még a tulajdonosnő unokájának is emléket állított. Leginkább elmarasztaló vélemények születtek róla már közvetlenül a felépítése után is. Egy kritikus egyenesen „mámoros, kínos és bántó formatombolásnak” nevezte a látványt.
Szabó Lőrinc egykori otthonának homlokzatán egy tábla emlékeztet a nagyszerű költőre, aki a pesti élet nyüzsgéséből, új életet kezdeni költözött ide. A családi békét kereste, de egy leküzdhetetlen szerelmet mégsem sikerült hátrahagynia.
Az olasz felmenőkkel rendelkező építőmester pontosan ugyanúgy reagált a járvány túlélésére, ahogyan azt a 18. században sok más faluban és városban tették: kápolnát épített Szűz Mária tiszteletére, melyet lassan három évszázada használnak a hívők.
A trianoni döntést követően az elcsatolt országrészekből sok magyar menekült az új határok közé. Az állam lakhatást és munkát, az egyházak pedig lelki vigaszt igyekeztek számukra nyújtani. Utóbbira az egyik legszebb példa a kőbányai templom megépítése.
Lechner Ödön vagy Vágó József? Az 1914-15 között épült ház két jeles magyar építész nevéhez kapcsolódik. A tervrajzok szerzője ugyan Lechner Ödön, de a rajzokon Vágó József szignója szerepel, mint ahogy az épület 1915-ös befejezése is hozzá köthető.
A zsinagóga építésekor a környéken földszintes házakat, az épülettől nem messze vasúti síneket, a közeli Mázsa téren pedig sertéspiacot kell elképzelnünk. Mára a környezet jelentősen megváltozott, de az épület szerencsére újra a régi fényében tündököl.
Lechner egyik kevésbé ismert remekműve ez a templom, melyet az építész az élete egyik főművének tekinthető Iparművészeti Múzeummal egy időben tervezett.
A Duna két partját földalatti hídként kapcsolják össze a Szent Gellért tér és a Fővám tér ikerponta. A négyes metró gondolata már 1972 óta foglalkoztatta a fővárost, végül sok év tervezés és kivitelezési munka után 2014-ben adták át a vonalat.
A Bakócz Tamásról elnevezett Bakáts téren áll a kerület legnagyobbjának számító impozáns, eklektikus stílusú, gyönyörű műemléktemplom, amely Assisi Szent Ferenc nevét vette fel. Nem is hinnénk, hány neves művész munkálkodott rajta!
A Szabadság hídon átsétálva sokan észre sem veszik, hogy pesti hídfőjénél két kis ház bújik meg: a régi hidak utolsó két megmaradt vámszedőháza. Annak idején minden hídhoz négy tartozott, ma már csak ez a kettő mutatja, hogy régen bizony fizetni kellett a hídon átkelésért. Vajon mit rejtenek ma ezek a bódék?
Az 1897. február 15-én átadott Központi Vásárcsarnokot úgy tervezték, hogy vasúton és vízi úton egyaránt megközelíthető legyen. Az áruszállításhoz vasúti rakodóvágányt és a Duna-parthoz vezető alagutat létesítettek – nem hiába, az aranykorban Budapest a föld alatt is fejlődött.
Az egykor gyönyörű épület zseniális történetekről mesél. Ha egy film bemutatásának lehetne másodlagos sikere, akkor az ebben az esetben az épületfelújítás lenne. De ilyen persze csak a mesékben van.
A Népszínház utca nyüzsgésében sétálva elsőre talán nem is vesszük észre, hogy milyen különleges a 22-es szám alatt található bérház, melyet Vidor Emil tervezett a kőbányai Polgári Serfőzde dolgozói számára.
Az 1838-as nagy pesti árvíz emlékére a Szent Rókus-kápolna falán elhelyezett tábla jó példája a súlyos természeti csapásokat mementóként megőrző társadalmi emlékezetnek.
Lassan 120 éves története során az épület volt biztosítótársasági székház bérlakásokkal, irodaház, legújabban pedig többnyire luxusszálló. A földszinten pedig azt a kávéházat találjuk, ami kis túlzással a 20. század első évtizedének legjobb irodalmi reklámja lehetne.
Különleges, bár szinte láthatatlan, az egykori vakablakok helyén ma már valódi ablakokkal rendelkező, tökéletes állapotú torony a Blaha Lujza tér mellett. A lebontott Nemzeti Színház mementója. Ismeri valaki?
Száz évvel ezelőtt szinte senki sem indult konkrét célok nélkül vásárolni. A budapestiek határozott elképzelésekkel érkeztek a zsúfolt raktárakra emlékeztető boltokba, ahol az árut a pult mögött tartották. A Blaha Lujza téren 1926-ban megnyitó áruház teljesen újat hozott a város életében.
1881-1884 között, a Magyar Királyi Államvasutak megbízásából, Rochlitz Gyula építész tervei alapján épült meg a Budapest-központi pályaudvar, azaz mai nevén a Budapest-Keleti pályaudvar. Az pont csarnokát és acélszerkezetét Feketeházy János tervezte.
A 19. század derekán a telken emelt palotáról építésekor aligha mondta volna meg bárki, hogy később „Akasztóháznak” nevezik majd. De a név ráragadt, mert a korábban itt működő kivégzőhely emlékét nem tudta elfelejteni a kollektív emlékezet.
Vajon egy épület hány élet emlékét rejtheti? Minél változatosabb egy ház sorsa, annál többét.. Ebben a házban egykor a Tungsram elődje működött, később cipőt gyártottak benne, majd sörraktárként használták, mára pedig Európa legjelentősebb buddhista központjának legnagyobb magyarországi székhelye.
Az egykori Izraelita Siketnémák Budapesti Országos Intézetének kertjében látható Baráz Tamás emlékművek, mely a munkaszolgálatos zsidók szenvedéseire emlékeztetnek. A 2009-ben született alkotás a katonaköteles zsidóság fizikai kizsákmányolásának és az ehhez kapcsolódó megaláztatások örök mementója.
