1881-1884 között, a Magyar Királyi Államvasutak megbízásából, Rochlitz Gyula építész tervei alapján épült meg a Budapest-központi pályaudvar, azaz mai nevén a Budapest-Keleti pályaudvar. Az pont csarnokát és acélszerkezetét Feketeházy János tervezte.
Rochlitz Gyula számára nem volt idegen a vasúti terep, az építész a MÁV főfelügyelőjeként dolgozott, hozzá köthető a MÁV Andrássy úti főépülete és az első dunai vasúti összekötőhíd építése is. A pályaudvar megvalósítása nem indult problémamentesen. A területről hamar kiderült, hogy túl magas a talajvíz, így a klasszikus alapozás helyett egészen Velencéig kellett menni a megoldásért, és a pályaudvar végül cölöpökre épült fel. A tetőszerkezet moduláris kialakítása lehetővé tette a háborús sérülések gyors javítását, így a mai napig az eredeti tetőzetű csarnokba érkeznek a vonatok. Az eklektikus épület homlokzatát számos alak és jelkép díszíti. Legfelül a tűz és a víz istenét, köztük egy fogaskereket és gőzölgő edényt magasba emelő szárnyas nőalakot, tehát a gőz születésének allegóriáját látjuk. A két falfülkében állnak a leghíresebb alakok: James Watt, a gőzgép feltalálója és George Stephenson, a gőzmozdony tervezője figyelik az állomásra érkezőket. A Baross tér mindig fontos szerepet töltött be a főváros életében, ide érkeztek meg a Budapestre utazók. Volt itt úgynevezett „cselédkorzó”, ahol alkalmi munkát lehetett reggelente találni, és itt működött a „lengyelpiac”, az 1980-as évek végéig megtűrt híres feketepiac is.
