Hogyan álcázzunk egy funkcionális ipari épületet a város közepén? És a világ változásával hogyan találjunk neki új funkciót?
Read more »
Már messziről világlik a Markó utca sarkán álló vöröses, geometrikus vonalvezetésű épület, amit érdemes közelebbről is megnézni, hiszen az egyik legszebb együttese A nagy Gatsby korszakában dívó art déco stílusnak.
Izgalmas összehasonlítási alap, ha séta közben megállunk és megnézzük a Honvéd utca 16. homlokzatát – vajon melyik évben készülhetett és milyen stílusban?
A szecesszió már inkább mozgalom volt, nem is egyszerű stílusirányzat. Az iparművészet területéről indult ki, és pár év alatt meghódította a világot – de mikor, és hol is jelent meg ez az „új stílus”? Hol máshol mesélhetnénk erről, mint a Magyar Szecesszió Háza előtt állva.
Igazi kis dzsungel bújik meg a ház homlokzatán, vagy legalábbis kevés ilyen gazdag állatvilággal rendelkező házat ismerünk a környéken. De hogyan is kerül a mókus a falra?
A város egyik legkülönlegesebb, ezernyi apró érdekességet rejtő épülete előtt állunk, amelyet Lechner Ödön tervezett, és eredeti funkciója szerint Postatakarékpénztárként készült ez 1901-ben. De hol bujkálnak rajta a takarékos méhek, és hogyan illeszkedik Lechner gazdag életművébe ez az épület?
Vajon kiigazodnánk a századfordulós Budapesten? Hogyan változott a város a 20. század elején, amikor a nagy vitákat kavaró szecesszió megjelent, majd a 20-as években az art déco felbukkanásával, hogy végül a modern építészet szabályos vonalai rajzolták át és színesítették az arculatát?
Visszatérünk a városfalon kívülre, a forgalmas sugárutak és boulevardok által teli szőtt városrészbe.
A Magyar utca egykor igazi, bár kissé kétes világhírnek örvendett – a rossz nyelvek szerint megfordult itt a századforduló teljes elitje, arisztokraták, bankárok, sőt, még az ide látogató külföldi hercegek és uralkodók is. De mi vonzotta őket ebbe a látszatra nem túl elegáns utcába?
Egykor a főúri luxus szimbóluma volt a belvárosi palota és a magas falakkal övezett kert, amely ma múzeum és a környék legszebb zöld oázisa. Gazdag történelme mellett ezernyi apró érdekességet rejt, mint a város egyik legidősebb eperfája, egy óriásnyúl, és a Beetz-féle „zöld villamos”.
Miért nem maradt semmi az egykori, barokk és klasszicista kori Pestből? A városfejlesztéssel járó átalakulások csak az egyik ok, a másik egy olyan természeti katasztrófa, amire ma is emléktáblák tucatjai emlékeztetik a járókelőket.
Ha fal van, kapuknak is kell rajta lennie. De merre is nyílott a közeli országutak összefutásában kialakult városkapu?
A síkságon fekvő Pestnek a Dunán kívül nem nagyon volt természetes védelmi vonala, így elég hamar elkezdték fallal, vizesárokkal megerősíteni a települést. Bár a 15. századi védműveket nagyrészt elbontották vagy elpusztultak, néhány nyomát a mai napig felfedezhetjük házak tűzfalába építve, vagy belsőudvarokon.
Elhagyva az egykori külterületeket elindulunk a Belváros szíve felé, amiről nem túl hízelgően írtak a 19. század vége felé. Ma ugyan kihagyhatatlan látványosság a Váci utca, de milyen is volt 130 évvel ezelőtt?
Magunk mögött hagyva a századforduló ipari hajtását megérkezünk a régi pesti Belváros szélére, és a ma már kissé rejtélyes hangzású Fővám térre. Pedig a névadó épület a mai napig itt áll, de vajon melyik ez? És mi az itt álló Szabadság híd, és a szomszédos Erzsébet híd „felelőssége” abban, hogy a történelmi Belváros jelentős része nyomtalanul eltűnt?
„Bálnák, ki a partra..." Avagy hogyan került ide ez a tengeri óriás emlős a Duna partjára, és mi is volt eredetileg? Az egyik legszebb pesti naplemente-néző spot izgalmas háttértörténete.
Hogy nézhetett ki a külvárosi Duna-parti szakasz, amikor még az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legfontosabb folyami kereskedelmi gócpontja állt itt az Elevátor-házzal? Hova tűnt mindez, hogy átadja a helyét india első miniszterelnökéről elnevezett, Belváros felé vezető sétánynak?
A Duna budapesti szakaszának jó része lebetonozva, jelentős forgalmat bonyolítva kevéssé alkalmas a fővárosiak kikapcsolódására. Alig néhány kilométerre a város centrumától viszont találunk egy kevéssé ismert Duna-parti erdőt, amely öreg fáival és állatvilágával maga a nyugalom szigete.
Törley József korszerű gyára mellé historizáló stílusban építtetett kastélyt a századfordulón, melyet elképesztő luxussal rendezett be. Ma egy kutatóintézet működik az épületben – így sajnos emiatt nem látogatható.
Talán soha nem derül ki, hogy miért építtetett egy kiemelkedően gazdag házaspár hölgy tagjának édesapja a pár közös kastélyától néhány lépésre másik kastélyt a lányának. A két épületet ráadásul magas fallal választották el egymástól, és valójában egyiket sem használták, mert együtt laktak városi palotájukban.
Egy nagyvállalkozó, aki a feltételezések szerint egyik üzlete részeként megnősül, és egy vallásos, jótékonykodó hölgy történetét őrzi ez az épület. A házaspár évtizedeket élt le együtt a legnagyobb egyetértésben. Együtt nyugodtak a gyönyörű mauzóleumban is egészen addig, amíg sírfosztogatók nem tették tönkre a helyet.
A csepeli gyár megalapítása óta folyamatos probléma volt Csepelen, hogy hol szállásolják el az ott dolgozó munkásokat. Ez az évek során csak fokozódott. Az 1950-es években azonban az ország munkásságának jelentős részét tömörítő Csepel munkásotthon építésével enyhítette a helyzetet.
Csepel egyik legszebb része a 2006-2016 között megújult Szent Imre tér, amely sétáló- és pihenőövezetként szolgálja az itt lakókat. Érdekessége még, hogy Budapest egyik legrégebbi szobra és egy modern szökőkút különböző korok szimbólumaként fogja harmonikus egységbe a területet.
A Tanácsköztársaság százharminchárom napja nyomot hagyott Csepelen. Ez az időszak hatalmas lökést adott a Csepeli Munkásotthon épületének befejezéséhez, amely valóságos győzelem volt az itt élők számára. Ez a kívülről meglehetősen retró hangulatú épület gyönyörű, szecessziós színháztermet rejt, melynek falait Maróti Géza munkái díszítik.
