A főváros életében a 19. század második fele minden szempontból robbanásszerű fejlődést hozott: a lakosság száma folyamatosan növekedett, paloták nőttek ki a sugárutak és körutak mentén. A változáshoz alkalmas közlekedési infrastruktúrára is szükség volt: a jövőt pedig a vasút jelentette. Az első vonatok 1846-ban indultak el, a Nyugati pályaudvar 1874-re épült meg.
A köztudatban magának Gustave Eiffelnek, a párizsi tervezőnek tulajdonítják a Nyugati pályaudvar csarnokát, ám a valóságban Eiffel irodájának főépítészei, Theofil Seyrig és Germain Salard tervezték a jellegzetes szerkezetet. A negyvenkét méter széles központi vonatfogadó csarnok a Monarchia legnagyobb ilyen jellegű építménye volt. A pályaudvarhoz királyi várót is építettek, amiben Erzsébet királynénak külön szalonja volt. 2023-ra készült el a pályaudvar felújítása: megújult a főlépcső és a látványos tornyokkal ékesített homlokzat is. Az épületen ötven restaurátor dolgozott, hogy eredeti pompájában tündökölhessen az egykor koronás főket is kiszolgáló, modern állomás.
