Az 1840-es évek közepén sok minden történt Zuglóban: lerakták a Hermina-kápolna alapkövét 1842 októberében, a dátumot pedig azóta is a későbbi kerület hivatalos születésnapjaként tartják számon. A városi legenda szerint a kápolnát a közkedvelt József Nádor az abban az évben elhunyt lányáról, Hermina főhercegnőről nevezték el, aki szeretett egyedül sétálgatni ezen a környéken. Hamarosan megnyílt a közelben egy Bartl névre hallgató kávés „nyaralószállója” , amely kicsábította a poros pesti belvárosból az előkelő közönséget – és a szállósikerén felbuzduló konkurenciát is. Bartl legendás mulatságokat rendezett a saját otthonában, amelyekre még Liszt Ferenc és Deák Ferenc is kilátogatott. Néhány évvel később már három nyaralószálló működött Zuglóban, mely Pest környékének legismertebb nyaraló- és gyógyhelye lett: szállodákkal, sörcsarnokokkal, vendéglőkkel és úgynevezett „priznitz”-intézetekkel, amelyek az akkor divatos hidegvizes kezelési módszert alkalmazták, és a későbbi szanatóriumok elődei voltak.
Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítését követően a mai Zugló területe még három külön kerülethez, Terézvároshoz, Erzsébetvároshoz és Rákosfalva révén Kőbányához tartozott. Zugló legkedvesebb helyszíne, a tágas, árnyas Városliget adott helyet az 1896-os millenniumi ünnepségeknek, melynek fejlesztési lehetőségeiről az 1880-as években így viccelődött a Borsszem Jankó című politikai vicclap: „A városerdőbe érve sajnosan tapasztaltuk, hogy a pázsit egészen kopott, mert a t. közönség folyton rajta ül vagy hever. Hogy ezt megakadályozzuk, ajánljuk, hogy a pázsit közé gombostűk tüzdeltessenek és így senki rá ne ülhessen.”
1935-ben a Városligetből, Herminamezőből, Istvánmezőből, Törökőrből, Kis-Szuglóból, Nagy-Szuglóból, Alsórákosból és Rákosfalvából állt össze a mai kerület. A sokáig használatos szugló nevet őrzi a mai Szugló utca.
Zugló ma is a pesti oldal zöldebb arca, ahol a belvárosból percek alatt egy másik világba utazhatunk.
