A tér mindig is jelentős közlekedési központnak számított: már a római korban átkelőhely volt itt a Dunán, a középkortól kezdve működő kikötőjének emlékét pedig a környező utcanevek (pl. Vám, Ponty, Aranyhal) máig őrzik. Mivel a II. világháború után nem maradt ép Duna-híd Budapesten, 1946-ban ideépítették a „félállandó” Kossuth hidat, mely 1956-ig működött. Egykori helyét ma emlékkő jelöli.
Forgalmi jelentőségét később is megőrizte a tér, hiszen fontos közlekedési csomópontként metró-, villamos-, busz- és HÉV-vonalak is találkoznak itt.
Izgalmassá teszi a teret, hogy több régi épületének bejárata a mai utcaszintnél alacsonyabban van, mert a teret árvízvédelmi okokból 1872-ben feltöltötték.
Ilyen például a két templom, melyeket állítólag Rákosi Mátyás kis híján leromboltatott, mivel úgy gondolta, Sztálin látogatásakor zavaró, ha a Parlamentből éppen három templomtoronyra lehet rálátni. Azonban Sztálin 1953-as halála miatt a látogatás és a bontás egyaránt elmaradt. Szerencsére így ma is áll a tér déli oldalán álló Szent Anna templom, amit Márai Sándor Budapest legszebb épületének tartott. Plébániaépületében egykor kocsma működött, de ma már ezt a helyet gyönyörű barokk lépcsőháza teszi különlegessé.
A Dunával szembeni térfal legnagyobb épülete az 1902-ben nyílt vásárcsarnok. Ez volt a VI. egysége annak a hálózatnak, mellyel a város élelmiszer-kereskedelmét szerették volna higiénikusabbá tenni. Szomszédja a „Casanova” és Négy évszak-ház.
A különleges épületek mellett a tér szobrait is érdemes szemügyre venni! A Szent Anna templomnál a tér névadójának emlékét őrző szobor márványtalapzatán a Batthyány család címerállata, a fiókáit saját vérével tápláló pelikán is látható. A tér másik oldalát a búsan maga elé meredő Kölcsey Ferenc szobra őrzi. Mögötte a márványfalon – mely valójában a metró szellőzőjét hivatott eltakarni –, a „Huszt” híres sorait olvashatjuk.
