A MÁV munkáslakótelepet épített a vasút alkalmazottai számára. Az első építési ütem 1907-ben kezdődött, és a mai Rákos út, Szent Korona útja, Ozmán utca és Széchenyi út által körbezárt négyszögben zajlott. Itt harminc négylakásos, földszintes ház épült. Ma már egy sem látható közülük. Ezekhez a MÁV-telepi lakásokhoz nem tartozott se wc, se fürdőszoba, ám alig telt le néhány év, és az 1914-ben megkezdett második ütemben már komfortos, két- és háromemeletes tisztviselőházakat húztak fel. Minden lakáshoz önálló kertrész is tartozott, melyben akkoriban kisebb háztáji gazdaságot alakíthattak ki a lakók, továbbá gazdasági épületeket húztak fel, ahol tyúk- és sertéstartásra is lehetőség volt. Nyaranta ma is sok helyen látni takaros veteményest: paradicsomot, paprikát és szép virágokat gondoznak a lakók, de a kakaskukorékolást a pihenőkertekben játszó gyerekek hangja váltotta fel.
Az 1920-as, 30-as években közel kétezer ember lakott a telepen, melynek házait típusterv alapján építették. Ugyan az építészek nevét nem ismerjük, de a telep stílusa mégis figyelemreméltó: a századforduló magyaros szecessziójának szép példája. A MÁV-telephezszámos kiszolgáló létesítmény is épült. 1911-re készült el az elemi iskola, amely az első állami iskola volt a községben. A Wesselényi utcában egy kisebb piacot alakítottak ki az 1920-as években, a telep közepén pedig kertészet működött. Mivel fürdőszoba nem járt a lakásokhoz, egy tisztasági fürdő is üzemelt. A telepnek saját rendőrörse is volt, sőt gondnoka, kertészei és orvosi ellátása is. 1935-ben katolikus, majd 1944-ben református templom épült a hívőknek. Bár a telep nagyobb részén az alacsony komfortú házakat lassan felváltották a sokemeletes lakóházak, az utcanevek még a mai napig emlékeztetnek a hajdani gondosan tervezett, legnagyobb vasutastelepre, és a kertvárosi részen sétálva az ember könnyen elfelejtheti, hogy Budapesten van.
