A város legidősebb akácfája, sorsfordító események tanújaként az állandóság szimbóluma lett a Széchenyi tér közepén. Bár érezhetően öregszik, keményen tartja magát és szép példája az épített környezetbe harmonikusan illeszkedő természeti értékeknek.
A Budapest legidősebb akácfájaként számon tartott öreg fa lenyűgöző története máig is több megválaszolatlan kérdést tartogat. Természetesen a város lakóit leginkább az tartja lázban, hogy pontosan hány éves is lehet a fa. Ezzel kapcsolatban számtalan megfejtést ismerünk: egyes nézetek szerint az egyébként Amerikában őshonos akácfát a 18. századi parkosítás során ültették. E szerint a fa több mint kétszáz éves, és idősebb az összes épületnél, ami körülveszi. Bár kétségkívül lenyűgöző a gondolat, hogy a francia forradalommal egyidős akác árnyékába dőlhetünk le a téren, a régi fényképek alapján a fa életkora „mindössze” 120 év lehet. Így is megélt számos rendszerváltást, a körülötte lévő teret pedig legalább ötször átnevezték. A korán túl a fa alakja is figyelemreméltó: a ma már erősen hajlott hátú akác szinte lefekszik a földre, mankók segítségével tartja még magát. Bár egyes teóriák szerint a Duna felől érkező erős szél megfogása érdekében eredetileg is ferde törzzsel ültették.
Források:
https://pestbuda.hu/cikk/20160225_a_pesti_mohikan_akac_a_lanchidnal
