Az 1897. február 15-én átadott Központi Vásárcsarnokot úgy tervezték, hogy vasúton és vízi úton egyaránt megközelíthető legyen. Az áruszállításhoz vasúti rakodóvágányt és a Duna-parthoz vezető alagutat létesítettek – nem hiába, az aranykorban Budapest a föld alatt is fejlődött.
A piac a millenniumi ünnepségek egyik látványossága lett volna, de 1896. június 30-án leégett a tetőszerkezet, a helyreállítás pedig jó pár hónapot igénybe vett. Így az átadás csúszott, ám ez idő alatt kiépülhetett az alagút. A 19. századtól Európa-szerte virágkorát élte az alagútépítés, elsősorban a vasúti közlekedés, majd a földalattik számára. Itt viszont a vízi úton érkező áruk szállítását könnyítette meg a 120 m hosszú, a mai Corvinus Egyetem alatt futó folyosórendszer. A föld alatti járathoz kapcsolódva egy vízi fogadóállomás, két kikötőhíd és öt pontonrakodó épült. Az árut a dereglyékről, uszályokról ezen keresztül vitték a csarnokba. A nagyobb hajókkal nehézkesebb volt a munka: sem az alacsony vízállás, sem az árvíz nem kedvezett nekik – árvíz idején teljesen le is zárták a folyosót. Az áruszállító folyosón kívül a csarnok ammóniával működő, tárolási célokat szolgáló hűtőrendszere is a felszín alatt kapott helyet. A hűtőházakon kívül a gépészeti berendezések és a teherliftek is ide kerültek. Napjainkra az alagút elvesztette ugyan eredeti funkcióját, de a szemét elszállítása miatt fontos szerepet játszik a piac napi működésében.
Forrás
https://piaconline.hu/nagycsarnok/a-nagycsarnok-tortenete/
https://kultura.hu/125-eve-nyitottak-meg-a-kozponti-vasarcsarnokot/
https://www.travelo.hu/budapest/20220214-budapest-kozponti-vasarcsarnok-vamhaz-korut-felavatas.html
