A Wekerletelep ma kedvelt lakóhely, de több mint ezer évvel ezelőtt, a honfoglalást megelőzően is lakott volt. A „Régen templom állt e helyen, romjaiból való e kő.” emléktábla pedig egy középkori szakrális helyszínre utal.
Noha a Wekerletelep alig több mint százéves, régészeti kutatások bizonyítják, hogy a terület története a honfoglalás előtti időkig nyúlik vissza. Negyedik századból származó szarmata sírt és avar kori temetőt is tártak már fel ezen a helyen. A telep építésekor egy Árpád-kori templom alapfalai is előkerültek. Később – Zsigmond és Mátyás király idejében – a terület udvari birtokként vadászati célokat szolgált. A török hódoltság során elnéptelenedett, a vidékről a 18. században csupán annyit jegyeztek fel, hogy homokbuckás, mocsaras rész, amit Szent Lőrinc pusztájaként emlegettek. Később a Grassalkovich és a Sina család birtoka lett.
A Wekerle szívét, a központi, négyzetes alakú Kós Károly teret nyolc út köti össze a külső városrészekkel. Ezek egyike a Hungária út, ahol 1909-ben megtalálták a román kori templom maradványait. A kövek között faragott, stilizált, egymás felé hajló szőlőindákat ábrázoló kőlemezre bukkantak, amelyről feltételezik, hogy római kori sírlap, amit felhasználtak a szent hely építése során. Az egykori Szent Lőrinc-templom emléktáblája az 1923-ban, a helyére épült lakóházra került, a ház falában elhelyezett kőlap fölé.