Szecessziós népi építészetünk egyik gyöngyszeme a Zrumeczky Dezső által tervezett kapu, mely a Wekerletelep egyik szimbóluma. Aki ezen belép, egy kellemes kertvárosba csöppenve könnyen maga mögött hagyhatja a nyüzsgő fővárosi forgatagot.
Az önálló városrészként működő, Wekerle Sándor pénzügyminiszterről és miniszterelnökről elnevezett teleppel elsősorban a Budapestre költöző munkások lakhatását kívánták megoldani. A telep az európai kertváros-mozgalom egyik legkiválóbb példája, ahol ezernél is több épületben csaknem ötezer lakást alakítottak ki, kis kertekkel övezve és idilli hangulatot árasztó fasorokkal szegélyezve. A Wekerlén nem csupán az utcahálózat szabályos, hanem szigorú rend uralkodott a mindennapokban is, még a kertbe betelepíthető növények fajtáját is meghatározták. A főtér tervezésével Kós Károlyt bízták, mely 1987 óta Fő tér és Petőfi tér után már tervezőjének nevét viseli. A telep egyik legjellegzetesebb építményét, a Kós Károly téren álló egyik kaput a tragikusan fiatalon elhunyt Zrumeczky Dezső tervezte. Ennnek három nyílása közül a középsőn halad a gépjárműforgalom, a két szélét pedig a gyalogosok használják. A városrész hangulatát nagyban meghatározzák a faszerkezetek, így nem meglepő, ha az itteni terméskő talapzatú kapu felett farönkökből, gerendákból álló nyeregtető kapott helyet, az éjszakai kivilágítással pedig éjjel-nappal méltó bejárata az emberléptékű kertvárosi lakóövezetnek.
