Hogy nézhetett ki a külvárosi Duna-parti szakasz, amikor még az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legfontosabb folyami kereskedelmi gócpontja állt itt az Elevátor-házzal? Hova tűnt mindez, hogy átadja a helyét india első miniszterelnökéről elnevezett, Belváros felé vezető sétánynak?

A 2016-ban átadott park kiállta az idő próbáját – a sportpályákon, játszótereken mindig zajlik az élet, a fűben piknikezők hevernek, a színes utcabútorokon kisebb-nagyobb csoportok zenélnek, beszélgetnek, szórakoznak. Ki gondolná, hogy egykor ez a terület már bőven a dél-pesti ipari övezethez tartozott, és ahol most vadvirágok és zöld fű nő, az impozáns Elevátor-ház, és a város ellátását biztosító Közraktárak magasodtak, és az ezeket keresztül-kasul fonó vasúthálózat terült el. Az 1820-as években még Holz Platz, azaz Fa tér megnevezéssel szereplő terület jelentősége a 19. század vége felé értékelődött fel, amikor az 1867-es kiegyezéssel megszülető Osztrák-Magyar Monarchián belül Pest kereskedelmi szerepe is megerősödik, ami az 1873-as városegyesítéssel csak még tovább nőtt. Az egyre terjeszkedő városban éles kontrasztban állt egymással az akkor még külterületnek számító, iparvárosokat idéző Ferencváros és a szomszédos, hozzá képes álmos pesti polgárváros. A sétán elindulunk a századforduló nyüzsgő ipari vidékéről, vissza a múltba és a Belváros ódon falai közé.

A beérkező áruk rakodását, osztályozását és tárolását ellátó rendszer szíve az 50 méter magas, Ulrich Keresztély tervei szerint épült, 1883-ba átadott Elevátor-ház volt, amely itt állt, a mai Petőfi híd lábánál. Az épület a nevét a benne működő összesen 18 felvonóról kapta, ezek szállították a gabonát az épület felső szintjén működő 22 méteres belmagasságú raktárba, ahol akár 30 ezer tonna áru is elfért. A terményeket innen szállítószalagokkal és csövekkel zsákokba, vagy egyenesen vasúti kocsikba tudták tölteni, hiszen az épületbe négy sínpár is vezetett és ezeken egyszerre húsz vagont tudtak pakolni. Az épület nem véletlenül állt a vízparton, a dunai rakodásban is élen járt, daruival óránként akár 65 tonna gabonát tudott átrakodni. Az épület gépészeti berendezése annyira korszerű volt, hogy szabadalmát többek között az Egyesült Államokban és Oroszországban is megvásárolták. A második világháborús ostrom alatt az épület súlyos találatot kapott, és addigra az egykor korszerű épület ipari jelentősége is csökkent, így a 20. század közepén elbontották.

Magunk mögött hagyva az ipari múltat, induljunk el a Belváros felé, és ezzel szépen lassan vissza is az időben, miközben nem mellékesen Budapest egyik legszebb panorámája tárul fel előttünk.

Nehru park napjainkban (Fotó: Práczky István)

Az Elevátor-ház (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.025)

A Vámház, a raktárak és az Elevátorház 1894 előtt (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.101)