Miért nem maradt semmi az egykori, barokk és klasszicista kori Pestből? A városfejlesztéssel járó átalakulások csak az egyik ok, a másik egy olyan természeti katasztrófa, amire ma is emléktáblák tucatjai emlékeztetik a járókelőket.
A barokk kori Pestnek a maitól jócskán eltérő léptékét jól érezzük, ha egy kicsit megállunk ezen a sarkon – a jogi egyetem a maga három emeletével egy fölénk magasodó óriásnak érződik a klarisszák egykori kolostor épülete mellett. A női apácák számára készült egyházi épületet – amely egy díszes barokk templomot is rejtett magában – 1732-ben kezdték el felhúzni, de rövid ideig, csak 1872-ig használhatták, mivel II. József ekkor a klarisszákat is feloszlatta a legtöbb hazai szerzetesrenddel együtt. Az épületnek azóta számos funkciója volt, ma az ELTE irodái működnek benne. Ami még érdekes elem az az utcasarkon a lábazaton található, 1938-ban állított emléktábla – az éppen száz évvel korábbi pusztító jeges árra emlékezik. Számos tényező szerencsétlen együttállásának következménye volt, hogy ekkora károkat okozott 1838 tavaszán az áradás. A még szabályozatlan Duna Lágymányosi szakaszán, ahol a folyó széles, de sekély volt, a meder aljáig befagyott már januárban, és a keletkező jégdugó és az emögött feltorlódó táblák az olvadással átszakadva rázúdultak a városra. A korabeli adatok szerint az áradás összesen 2281 házat pusztított el a pesti oldalon, további 827-et súlyosan megrongált és mindössze 1146 maradt meg épségben.
“Soha nem értem ennél borzasztóbb estét és éjjelt. Leírni az én tollam és talán senkinek is tolla sem képes. (…) A düledékek, házromok, jégtömegek, bútorok, gerendák s minden más akadályok közt csak alig s a legfeszültebb munkával lehetett a szűk utcákon haladni, honnan jött, hol volt s hová igyekezett az ember, mindenütt a roskadó épületek és fedelek lezuhanása fenyegette. Hol elől, hol hátmögül, hol oldalfelől omlott egy-egy épület össze. Csak ezeknek dörgő, ropogó, csörgő lármája nyomta el időről-időre a kétségbeesők hasító sikoltásait és segítségért már reked könyörgéseit.”
Ami megmaradt Pestből, azok főként a masszívabb kőházak voltak, illetve azok a szerencsés épületek, melyek egy kisebb magaslaton, vagy dombon álltak. A Belváros közeli, legnagyobb és elegánsabb főúri palotája például több száz menekültnek nyújtott biztonságot.
