Ha fal van, kapuknak is kell rajta lennie. De merre is nyílott a közeli országutak összefutásában kialakult városkapu?

A Kálvin tér ma is nagyon forgalmas csomópont, és ha visszamehetnénk az időben, azt látnánk, hogy ez évszázadokkal ezelőtt sem volt máshogy, csak akkor még az Alföldről érkező nagy országutak futottak be ide. A korai térképeken még mint Széna piac (Heumarkt) majd Széna tér (Heuplatz), szerepel, mivel a szekerek itt kaptak szénát, és nagy, országos vásárok színhelye volt rengeteg árussal és élőállattal. Ennek fényében nem csoda, hogy éppen ezen a forgalmas alakult ki a Kecskeméti kapu, aminek az emléktábláját a Kecskeméti utca és a Bástya utca sarkánál, a szálló lábazatában is láthatjuk. Illetve egy másik, igencsak furcsa szobor is megemlékezik erről – az aluljáróban található Illés Gyula kissé pikáns, a Város születése alkotása is. A város növekedése és terjedése a 18. században már megállíthatatlan volt, Pest kinőtte a a falait, a Kecskeméti kaput 1796-ban bontották el, a még álló, maradék városfalalakat pedig pedig a 19. század legelején – hogy bécsi Ringhez hasonlóan ennek nyomvonalán épült ki a mai Kiskörút. Ám a 20. század vége felé épült Korona szálló a két tömbjét összekötő hídjával mégis a mai napig megidézi az évszázadokkal korábban itt állt kapu emlékét.

De nem csak a külső támadások – ami ellen a falak védelmet jelenthettek – fenyegették Pest létét a múltban, hanem bizony a természeti katasztrófák sem kímélték. És ezek ellen sokáig nem nagyon volt védelem.