A Madách térre még sokan úgy emlékezhetünk, hogy a parkoló autók között állunk sorba az Örkény Színházba, de mára egy sokkal kellemesebb teret láthatunk. A tér történetéhez hozzátartozik, hogy a Madách-házat az 1930-as években tervezett Erzsébet sugárút kapujaként képzelték el, ám néhány épület megépülésétől eltekintve a projekt félbemaradt (kialakítva a világ legrövidebb sugárútját). A klasszicizáló modernista épület egységes homlokzata által közbezárt tér arányos kialakítású, az építész szemének kedves léptékű, akár az olasz piazzák hangulatához is hasonlítható.

A felújítás folyamata különleges volt, ugyanis a kerület diák pályázatot írt ki a tér rendezésével kapcsolatban, és a nyertes tervek elemeit sikeresen beleépítették a végső kialakításba. De mit is látunk? Ez egy városi tér, forgalom minden oldalon, a boltív után indul a belső-erzsébetvárosi “bulinegyed”, az árkádok alatt vendéglátóhelyek és nem utolsósorban az Örkény István Színház. Nagy az átmenő gyalogos forgalom, de a környéken lakó és dolgozó emberek körében igény van a pihenésre is. A tér geometriáját leuralja az építészeti alkotás, a természetnek kevés helyet hagyva. Ezeket a szempontokat figyelembe véve egy olyan multifunkcionális teret láthatunk, ahol a tér használatának különböző módjait harmonikusan helyezték el, egymást kiegészítő módon jelennek meg. A tér szélén található mindenféle ülőfelület, középen egy (kikapcsolható) szökőkút, és az eredeti sugárút tengelyében szabad mozgást megengedő teresedés, miközben “mobil fák” kapcsolják a designt a kiskörúti kubusos lombkoronákhoz. Sok kritika érte a teret, hogy miért nem lett zöldebb, de ha jobban belegondolunk, nincs itt tere a természetnek, ez egy urbánus, városi, sűrű szituáció, aminek sok funkciót kell ellátnia.

A közterületek szerepe a város életének lebonyolítása, ezeket a felületeket mindenki, közösen használja, így mindenkinek érdekében áll azok minőségi kialakítása és fenntartása. A séta során megfigyelhettük, hogy az egyes terek városi életben ellátott szerepe széles skálán változik. Tudatosabban vizsgálva ezeket a tereket (és használóikat) jobban megérthetjük a sokszínű főváros szövetét, és a következő térátalakítás, fakivágás, forgalomcsökkentés során felelősségteljesebben tudjuk kinyilvánítani véleményünket. Természetesen sokmindenről nem esett szó, így nem beszéltünk a járdán mozgó embercsoportok szinte koreográfiába illő folyamatos mozgásáról, az unalomba fulladó térkőtengerről és az elmúlt években egyre több helyen felbukkanó zsánerszobrokról sem, de az egy másik séta témája.

A Kortárs Építészet Központ további, változatos budapesti sétái elérhetőek az alábbi linken.