A most éppen a felújítás miatt kicsit körbebástyázott fára így is könnyedén rátalálunk – vajon mi mindent láthatott és élt meg ez az óriás? Viczián Zsófia: Budapesti fák könyvében részletesen utána járt a történetének – a japánakácot már 1862-ben is mint a várkert legnagyobb fáját emlegetik. Akkor vajon mikor ültethették és ki? Feltehetően 1790 körül […]

A most éppen a felújítás miatt kicsit körbebástyázott fára így is könnyedén rátalálunk – vajon mi mindent láthatott és élt meg ez az óriás? Viczián Zsófia: Budapesti fák könyvében részletesen utána járt a történetének – a japánakácot már 1862-ben is mint a várkert legnagyobb fáját emlegetik. Akkor vajon mikor ültethették és ki? Feltehetően 1790 körül került a földbe, a legmagyarabb Habsburg, József nádor jóvoltából, akinek Budán volt az állandó székhelye. A 18. században a fafajta még igazi kuriózumnak számított a világ ezen szegletében, hiszen csak néhány évtizede hozták be első egyedeit Távol-keletről, a nevével ellentétben nem Japánból, hanem feltehetően Kínából. Túlélte az 1848-49 es szabadságharcot és a vár heves ostromét, és szerencsésen átvészelte a II. világháború szörnyű ostromát is. 

Az 1960-as 70-es években pedig igazi szimbólummá és fogalommá vált, az idősebb generáció számára talán még ismerősen cseng a „Nagyfa Galeri” neve. A galeri az 56-os forradalom után lett bevett rendőri zsargon – a veszélyesnek ítélt, köztéren összeverődő fiatalok csoportjait hívták így. De hogyan kerültek ide a fiatalok, éppen a várfal tövébe? A Várkert Bazárban működött a népszerű szórakozóhely, az Ifjúsági –  becenevén Ifi – Park, ahova eleinte bizony szigorú dresszkód és ellenőrzés volt a belépésnél. Férfiak hosszú hajjal, farmerben, lányok miniszoknyában nem is álmodhattak a bejutásról. Cserébe itt a “nagy fa” alatt gyülekeztek, ahonnan szintén prímán lehetett hallani a benti koncerteket.