Sétánkat a Bakáts téren kezdjük, Belső-Ferencváros főterén. Ferencváros területe a 19. század során rohamos fejlődésen ment át, a lakosságszám a századfordulóra 110 000 fő fölött volt, és ebben az időben kezdődött a kerületen belüli funkcionális újrarendezés: Belső-Ferencváros a burzsoázia lakóhelyévé vált, fontos közintézmények (például a Lechner Ödön féle Iparművészeti múzeum) jelentek meg a területen. Középső- és Külső-Ferencváros pedig a várostól délre található ipari zónák „szagos” gyáraiban dolgozó munkások elsődleges szálláshelyeként tipikus munkásnegyeddé alakult.

A szocializmus időszaka alatt a pesti belvárosra a társadalmi és építészeti elhanyagoltság lett jellemző, egy lefele tartó spirálként romlott a házak állapota. A rendszerváltást követő privatizációs hullám azonban Ferencvárosban nem öltött olyan mértéket, mint más kerületekben. Az itt található házak 60%-a alacsony komfortfokozatú volt, és a kerület (a fővárosi önkormányzat támogatásával) egy komplex rehabilitációs projektbe kezdett. Az megújulás koordinátora a SEM IX non-profit cég lett, melyet francia minta alapján az önkormányzat érdekeltségébe tartozott, de privát befeketetőknek is voltak tulajdonrészei. A rehabilitációs folyamat két fő részből állt: egyes házakat elbontottak, hogy újaknak adjanak helyet, néhány házat pedig felújítottak. Az egész folyamat a belső területekről indult, és fokozatosan haladt a kerület külső irányába. A felújított önkormányzati lakásokat 5 évig nem lehetett eladni, amivel a helyi lakosság megtartására törekedtek.

A Bakáts tér megújulása azonban még mindig folyamatban van, 2020 nyarán vezették be a forgalomtechnikai változtatásokat, utcák irányának megváltoztatását, mellyek az átmenő autóforgalom kiszorítását teszik lehetővé, ezzel is egy élhetőbb Belső-Ferencvárost hozva létre, valamint most indul a Bakáts tér átfogó felújítása.