Komplex városfejlesztési beruházások természetesen nem csak a 21. században voltak jellemzőek. A 19. században reprezentatív sugárutak és a nyugati városokat utánzó körutak épültek Budapesten, a 20. század elején pedig felszámolták a Tabán területén kialakult városrészt. A második világháború után a Budapest ostromában elpusztult épületek és városrészek helyén rohamtempóban indult meg a helyreállítás és építkezés, és az egyik legfontosabb megoldandó feladat a lakhatási válság problémája volt. Sok lakást, sok embernek, gyorsan. Az építőipar fejlődése világszerte az előregyártott építőelemek irányába mozdult el, Magyarországon egy a szovjet technológiájú házgyári paneles technológiát jelentette. Az 1960-as évek demográfiai növekedése gyors megoldásokat követelt, így rengeteg panel épült Budapesten, ma a lakások nagyjából 20%-át teszik ki ezek az épületek.

A Tömő utcai tornyok megépítéséhez a területen található lakások 60%-át elbontották, és a kor építészeti és urbanisztikai elképzelései szerint húzták fel a három tornyot, összesen 576 lakással. A Szigony utcai sávos panel házak kicsivel később épültek meg. A Corvin-negyedhez hasonló tabula rasa, tehát a korábbi városrész eltörlésével járó beruházás tehát már a múlt században is jelen volt, de szerencsére a történelmi városszövet esetében ritka volt a panelek építése, ettől is különleges a mai város tekintetében Józsefváros lakótelepi része, ami a központhoz ilyen közel került.

A magasodó panel sávok között átsétálva még érdemes a PPKE Balázs Mihály által tervezett egyetemi épületét is megnéznünk. A három tömegre tagolt téglaépület szervesen illeszkedik be a panelek közé, és bár hivatalosan ferdetetős épületről van szó, tömegjátékával képes a helyi karaktereket követni a tér közepén, mégis új, kortárs identitást biztosítva a helyieknek.