A Corvin-sétány végére két ikonikus, „landmark-jellegű” épületet képzeltek el a kerület és a fejlesztők. A gazdasági válság azonban itt is közbe szólt, és beruházó híján sokáig nem sikerült gazdát találni a területnek. Végül a Nokia regionális központja költözött ide, az eredeti tervek mentén egy jobban kitűnő épületbe, melyet a ZDA iroda, Zoboki Gábor stúdiója jegyez. Az épület áramvonalas homlokzata a sétány tengelye felé nyit, ahol egy Gömböc szobor is helyet kapott. A sétány lezárásának is tekinthető teresedés átellenes oldalán egy újabb irodaház található, ami a 3H építésziroda tervei szerint épült.

A két karakteres épület egy ellentmondásos projektet zár le. Egyrészt eltűnt egy városrész, egy közösség, egy hangulat, mely Budapest része volt. Másik oldalon viszont a korábbinál sokkal jobb minőségű lakások épültek, innovatív cégek találtak új otthont a területen, és rendezett közterület várja a látogatókat. Az új közösség egyelőre sajnos főleg csak irodistákból áll, mivel a lakások nagyobb részét hostelek, szállodák és airbnb-k foglalják el (mondani sem kell, hogy az eredeti koncepciótól merőben eltérő módon).

A terület totális, és (várostörténeti időszámításban nézve) rohamos átalakulását a Gólya apró épületén lehet a leginkább tetten érni. A 2013-ban nyílt kocsma szövetkezeti alapon működik, egy kitartó társaság üzemelteti, céljaik között a helyi közösség kialakítása fontos szerepet játszik. Amikor a Gólya Presszó megnyitott, a szomszéd telkeken még bontásra váró házak és üres placcok vették körül. A kibontakozóban lévő romkocsmakultúrában ez a hely volt a város széle. Azonban Corvin-negyed néhány éven belül utolérte a helyszínt, előbb a Nokia épülete nehezedett a Gólyára, majd a szemközti társasház árnyékolta be a mindennapokat. A kocsma-kávézó így 6 év után, 2019-ben tovább költözött, és ma az Orczy útnál folytatják közösségi projektjüket. A „régi Gólya” földszintes épülete még ott árválkodik a szomszédos házak mellett, de hamarosan itt is többemeletes társasház épül.