Az 1880-as években a közlekedés igyekezett felvenni a fővárosi polgárok életének felgyorsult ritmusát – ekkor jelentek meg a villamosok is. A modern közlekedés kiépülésével a város egésze megnyílt a lakói számára, a munka, a vásárlás és a szórakozás már nem a lakóhely közvetlen környezetére korlátozódott.
Az első omnibusz 1832-ben, a lóvasút pedig 1866-ban indult el Pesten. A 19-20. század fordulóját megelőző harminc évben azonban a város lakossága csaknem megháromszorozódott, a tömeges utazási igények kielégítését pedig a villamosításban látták. A Berlin közelében elsőként kiépülő, kísérleti villamosvonal után csupán hat évet kellett várni, hogy 1887-ben létrejöjjön a Nyugati pályaudvar és a Király utca közötti, egy kilométeres első budapesti próbavonal. A századfordulót követően már hét különböző társaság versengett az utazókért. A társaságok megteremtették az utazáshoz szükséges technikai feltételeket is: kocsiszíneket építettek, amelyek közül többet még ma is a villamosok tárolására és karbantartására használnak. A zuglói kocsiszín 1899-ben épült eklektikus stílusban, jelenleg az ún. hannoveri villamosokat és néhány nosztalgiakocsit tárolnak itt, és a 3-as, a 62-es, illetve a 69-es járatokat szolgálja ki.
