A régen a Dunában még gyakran előforduló halról és a hozzá kapcsolódó halászatról Vizafogónak nevezett városrész parkjában található a vizákat ábrázoló szoboregyüttes.
A Duna folyó áldásaként a hatalmas termetű viza az elmúlt ezer évben gyakran fel-felbukkant Magyarországon. Méreténél és megjelenésénél fogva a halak királyaként tisztelték. Több Árpád-házi uralkodónk is szívesen fogyasztotta, vagy éppen adta ajándékba. Értékét jól mutatja az is, hogy nem lehetett akárhol, akármikor, akármennyit elfogni belőle: halászata felségjog volt, melyért még apácák is pereskedtek egy halászcéhhel. Sajnos a vízlépcsők építése és a folyók szennyezettsége miatt mára szinte teljesen eltűnt a hazai folyókból, pedig természetes közegében akár száz évig is él. Az utolsó budapesti vizafogásokról 1907 és 1909 között számolnak be az újpesti halászok, amikor is minden tavasszal egy-egy vizát sikerült hálóval fogniuk. A XIII. kerület Duna-menti szakaszát nem véletlenül nevezik tehát Vizafogónak.
Források: