A MÁV-telep központi helyén, enyhe magaslaton áll a sárga, jellegzetes zsalugáteres, fehér betonkerítéses, U-alakú épület. Ez a Tisztviselőház. A többi „mézeskalácsháztól” méreteiben is eltérő tömb a magas beosztású vasutasok lakhelyéül szolgált.

„A boldog békeidők” 20. századhoz közeledő, szociális problémákkal terhelt korszakában a MÁV kiemelkedően gondoskodott dolgozóiról. A vállalat iránt elkötelezett vasutasoknak – a fizetésen túl – nyugdíjpénztárat, egyenruhát, ingyenes utazást, komfortos lakást biztosított.

A lakótömb minden lakásához külön kertrész, gazdasági épület, csirke- és disznóól, pince, illetve padlásrész tartozott, a ‘20-as évekre a vizet is bevezették. A közösségi élet és a privát szféra jól megfértek egymás mellett. Ránézésre kedves összevisszaság, valójában jól átgondolt szerkezet.

A Tisztviselőházon jól megfigyelhetőek a telep sajátosságai. Valójában a népi szecesszió stílusát fedezhetjük fel rajta. A változatos forma- és anyagkezelés játékosságot teremt, a kémények, nyílászárók, szellőzőnyílások egyben díszítőelemek is. Jellemző az íves forma, például a tetőszerkezeten. Találunk szögletes és félkör alakú ablakokat is. A faelemekben szív alakú lyukakat fedezhetünk fel. Az idő múltával a kedves összevisszaság valódi kuszasággá változott: a modernizálás az egységes kép megbomlásához vezetett. Habár az összkép már nem a régi, a hangulat még mindig nagyon barátságos.