Lechner Ödönt – nem alaptalanul – a magyar szecessziós építészet megteremtőjének tartjuk. Első, nagy visszahngot kiváltott és talán még közmegbotránkozást is keltő épülete az Iparművészeti Múzeum volt, melyet Pártos Gyulával közösen tervezett „Keletre magyar” jeligével. Már ezen az épületet jól látszott, hogy Lechner inspirációs forrásai a magyar népművészet formakincse, és a keleti, főként perzsa minták – ezek felhasználásával, és a kortárs építészet magasfokú ismeretével egy itthon még soha nem látott, egészen egyedülálló stílust hozott létre. Minden épületének különleges ízt ad az az egyediség is, amivel a benne található funkciókat látványosan megjeleneti az építészeti elemekkel, és egy szinte „olvasható” épületet hoz létre.

A Stefánia úton álló Földtani Intézet épülete 1896 és 1899 között készült el. A  Zsolnay kerámiás díszítésben itt is érdekesen keverednek a népművészeti, cifraszűrt idéző minták, és a különböző földtörténeti korokból származó leletek lenyomatai, mint a csigaházak. Ezekhez Lechner az ihletet az első igazgató publikációit olvasgatva szerezte – a városi legenda szerint a geológusok néha elviccelődnek a gondolattal, hogy milyen lett volna az épület dekorációja, ha történetesen egy kicsit nagyobb testű őslényekről, például dinoszauruszokról szóló publikáció akadt volna Lechner kezébe. Az épület ragyogó része még a kékes tetőzete is, a két, sötétebb és világosabb árnyalat a tengert és az eget szimbolizálja, a geológusok teljes kutatási területét. Érdemes alaposan minden oldalról megszemlélni az épületet, akár az út túloldaláról is, hiszen a tető díszítése onnan látszik a legjobban – például a csúcsot díszítő földgömb, és az ezt a vállán tartó négy varkocsos fonatú ősmagyar alak. A tudomány palotája után pedig az irányt egy tényleges palota felé vesszük, ahol egykor a felső tízezer krémje bálozott.