A 19. században tömegével jártak ki Budafokra a pesti polgárok mulatni, hiszen minden adott volt a jó hangulathoz: bor, sör, gyönyörű táj és a Duna-part. A budafoki bulinegyed elérését – és a sokszor keserves hazajutást – megkönnyítette, hogy az 1880-as években a terület bekapcsolódott az országos vasúthálózatba. Erre alapvetően a helyi szőlőket elpusztító filoxéravész miatt volt szükség, hiszen ettől kezdve más borvidékekről kellett ideszállítani a szőlőt, de az idelátogató mulatozók életét is jelentősen megkönnyítette, a vendéglősökről nem is beszélve.
Budafok ikonikus, 1882-ben alapított pezsgőgyára a mai napig működik, azon kevés magyar márkák egyikeként, amely túlélte a második világháborút és a szocializmust. Törley József a grazi Kereskedelmi Akadémia elvégzése után Reimsben az egyik helyi pezsgőgyáros német nyelvű levelezőjeként dolgozott, így szoros kapcsolatokat tudott kialakítani a korszak szakembereivel. Hamarosan elkezdett a helyi bortermelőktől nyerspezsgőt vásárolni, majd ezt feldolgozva Franciaországban és Magyarországon már a saját neve alatt forgalmazta őket. Saját gyáráteredetileg még Reimsben alapította meg. Beszerezte a szükséges berendezéseket és egy helyicégtől átvett nyerspezsgővel megtartották a próbaüzemet is. A gyárat először a budafoki Péter-Pál utcába telepítette át, majd 1890-ben a mai Anna utcában alakította kiMagyarország akkori legmodernebb pezsgőüzemét. Később kastélyát is itt építette fel, ahová a családjával költözött. Az el nem múló vállalkozószelleméről ismert pezsgőgyáros Budafok életét is alaposan megváltoztatta. Lélegzetelállító épületek, nagyszabású társasági események, innovatív üzleti megoldások helyszíne lett a városrész az 1900-as évek elején, mely szerencsére nem múlt el nyomtalanul: a pezsgő, a Törley és a Budafok nevek a mai napig elválaszthatatlanok.