Volt idő, amikor a mai Deák Ferenc teret Szén piacnak nevezték, tévedésből. A német „kohl” szót fordították félre, ami valójában nem szenet, hanem káposztát jelent. Kohlmarkt, vagyis káposztás piac lett volna a helyes név, hiszen a tér forgalmas piacnak adott helyet, tele káposztavágókkal. Később, a rohamtempójú városiasodás jegyében itt állították fel 1870-ben Budapest első illemhelyét, amelynek oldalán – különös módon – angol feliratokkal próbálták rendre és tisztaságra inteni a város többnyire angolul egy szót sem beszélő népét.
A 19. század végén a tér mai napig tartó központi szerepe már egyértelmű volt: előtte futott a Vác felé tartó Országút, ide torkollott a Kiskörút. Innen indult a mindig forgalmas Király utca is. Ebben az időben csak a Király utcán végigkocsizva juthatott ki egy jómódú fővárosi a Városerdőbe, vagyis a mai Városligetbe – az Andrássy út, pláne a kisföldalatti még nem voltak sehol.
Nem messze a Deák Ferenc tértől épült fel a gigantikus Dohány utcai zsinagóga is, körülötte pedig számos más, kisebb zsinagóga. Homlokzatuk annyira beolvadt a többi ház homlokzata közé, hogy a járókelőknek gyakran fogalmuk sem volt, hogy egy zsinagóga mellett haladnak el.
Ide futott be a Deák Ferenc utca is, ahol az Angol Királynő szállodában maga a tér névadója is lakott. A legenda szerint Deák mindig azt mondogatta, hogy a saját utcájában, de nem a maga házában lakik. A mai Deák téren már kevés ház mesél a régi időkről, de egyik meghatározó épülete továbbra is az Alpár Ignác tervezte Anker-palota, amelyet a névadó biztosító társaság emelt 1908 és 1909 között. Az épület nemcsak órási méreteivel keltett érdeklődést a századfordulós Budapesten, hanem modern vasbeton alapozásával is.
