A Corvin negyed egyik legkarakteresebb eleme a sétány kialakítása volt. A cél egy új városi tengely létrehozása volt, mely a Nagykörút felől bevezeti az embereket a sétány végén található edukációs-innovatív negyedbe, a Corvin-mozi épülete mögül a Szigony utca vonaláig.

Az eredeti koncepció szerint a sétány első szakasza bevásárló utcaként működött volna az újonnan felépített irodaházak és a lakások között, a sétány második szakasza pedig szélesebb, kávézókkal és vendéglőkkel szegélyezve vezetett volna a projektet lezáró ikonikus épületig. Ebből sajnos nem tudott minden maradéktalanul megvalósulni, ugyanis a beruházók (és itt kezd el világos lenni a PPP konstrukció visszás helyzete) nyomására a bevásárló utcát lefedték, és a 2000-es évek plázastopjának közepén létrejött Budapesten egy újabb bevásárlóközpont. Az új pláza belsejében ugyan üvegtető alatt sétálhatunk, a padlón csatornafedél utánzatok adják az “utca hangulatot”, és éjjel-nappal átjárható a terület, de gyorsan belátható, hogy a nyitott bevásárlóutcához képest mekkora visszalépés lett az eredmény.

A sétány nyitott szakasza egy új, modern, 21. századi városrész benyomását kelti. Kortárs anyaghasználat, üvegkorlátok, kávézók, rendezett közterület. Azonban az eredmény itt sem feltétlenül egyezik az eredeti elképzelésekkel. A 2008-as gazdasági válság idején az épületek kivitelezése szinte teljesen leállt, és a beruházás majdnem félbemaradt, óriási terhet róva a kerület önkormányzatára. A válság utáni kilábalás egyik fontos lépése volt a Corvin-projekt újraindítása, ami azonban csak erős kompromisszumokkal tudott folytatódni. Az ingatlanfejlesztők nyomására az eredetileg elképzelt 5-6 emeletes új társasházak esetében engedélyt kaptak 7-8 szintes épületek építésére. Az eredeti koncepció szerint a Corvin-sétány mentén épülő társasházak a józsefvárosi léptéket tartották volna, azonban a kompromisszum eredményeként az itt található házak szinte fölé tornyosulnak a szomszédos utcáknak, a helyi karaktert még léptékükben sem sikerült követniük.