A Lánchíd pesti hídfőjének két oldalán található, bejárat nélküli bástyák eredeti funkcióját ma már kevesen ismerik. A két kis építmény hangulatával és megjelenésével egyértelműen hozzájárul a belvárosi rakpart egyedi látványához.
A két kis bástyát a Lánchíd két oldalán 1963. május 1-jétől már zászlótartóként ismerjük, ám ezt a funkciót csak több mint száz évvel a felépítésük után nyerték el. Felmerül a kérdés: annak idején milyen céllal jöttek létre ezek az építmények? Amikor 1849-ben átadták a Lánchidat, a körülötte található partszakaszt még csak a természet formálta: homokos-iszapos part terült el itt. Itt nem csak kikötni volt nehéz, de árut rakodni sem volt könnyű. Ezért kezdett kiépülni a Lánchíd környékén a rakpart (eredeti nevén rakodópart), amely egyszerűbbé, biztonságosabbá és a kor városi igényeinek megfelelővé varázsolta a Duna partszakaszát. Hogy mi köze van ennek a bástyákhoz? Az építkezést végző cég egy mindössze 345 méteres szakasz kiépítésére szerződött, a két bástya pedig az építkezés, és később a rakpart határát jelölte. Amikor 1859-ben átadták a kiépített rakpartot, a bástyákat megtartották, mondván, hogy jó tájékozódási pontot jelentenek a hajók számára. A bejárat nélküli, minivárra emlékeztető bástyákat azután a 20. században zászlótartóként kezdték el használni, és azóta is így gondolunk rájuk.
