A séta első állomásaként a Kossuth téren érdemes körülnézni. A teret mélyen áthatja a nemzeti szimbolika, legmeghatározóbb eleme természetesen a Steindl Imre által tervezett Országház neogótikus épülete (a világ második legnagyobb parlamentje). A tér 2014-es átalakításakor tiszta koncepciót követtek a tervezők (Tiba Stúdió – KÖZTI): méltó reprezentatív teret létrehozni, amely ki tudja hangsúlyozni a Parlament […]

A séta első állomásaként a Kossuth téren érdemes körülnézni. A teret mélyen áthatja a nemzeti szimbolika, legmeghatározóbb eleme természetesen a Steindl Imre által tervezett Országház neogótikus épülete (a világ második legnagyobb parlamentje). A tér 2014-es átalakításakor tiszta koncepciót követtek a tervezők (Tiba Stúdió – KÖZTI): méltó reprezentatív teret létrehozni, amely ki tudja hangsúlyozni a Parlament építészeti és szimbolikus karakterét. A célközönség nem a városlakó volt, hanem a látogató. A tér egyes elemeiben azt vehetjük észre, hogy nem késztet minket ottmaradásra, társas létre. Nézzük meg a padokat például: egy nagyobb társaság már nem tud kényelmesen leülni és beszélgetni, hanem több csoportra szakadva az Országházat tudják csak nézni. Hasonló szempontok szerint lett kialakítva a tér közepén található egybefüggő burkolt felület: nem késztet minket maradásra, inkább csak az áthaladást sürgeti. Fűre lépni tilos.

Az egyik legszembetűnőbb design elem a vizesárok. Turisták itt készíthetik el a legjobb tükröződő épületfotókat, azonban a kialakításnak a tér szervezésén túl biztonságtechnikai szerepe is van: védi a tér belsejét az autósoktól vagy hirtelen meginduló nagyobb tömegektől. A teret történelmünk során többször töltötte meg tüntetők sokasága, amire az átépítés óta még inkább alkalmassá vált. A párizsi Place République (a francia tüntetések történelmi tere) átalakítása hasonló eszközökkel és céllal ment végbe, ám a városban elfoglalt központi elhelyezkedése miatt több élettel telt meg az évek során.

A Kossuth tér megmarad az állami reprezentáció és a turizmus monofunkciós szerepében. Legjobban a zászlórúd körül masírozó katonák színjátékával lehet jellemezni a teret: reprezentatív színház. A városi vérkeringésbe sajnos nem lehet szervesen beilleszteni, de ez talán nem is baj, nagyvárosokban kellenek egyfunkciójú szimbolikus terek is.