„Hol találkozunk? A Deákon.” A minden közlekedési móddal elérhető Deák Ferenc tér a találkozások és az áthaladás tere, kialakítása is ezt a funkcionális megközelítést tükrözi.
A Deák teret mindenki ismeri a városban, olyan viszonyítási pont, amit a Budapestre érkező látogatók nyomban felfedeznek. Három metró találkozik a tér alatt, villamos és számos busz is megáll a közelben, és rövidebb sétával Pest fontosabb látnivalói is mind elérhetők. A tér kiterjedése mentálisan meghaladja a fizikai valóságot, az Erzsébet tér, a Városháza, a Vörösmarty tér és az Andrássy út mind a “Deákon van” kategóriába esik. A téren minden pillanatban sokan tartózkodnak, de túlnyomó többségük csak rövid ideig tölti itt idejét, leginkább a találkozó pillanatáig, amikor el lehet indulni az eredeti célpont irányába. Az emberek többsége pedig effektíve csak áthalad a téren, metrótól villamosig, Fashion Streettől Király utcáig, a Bazilika irányából a Zsingagóga felé.
A tér múlt századi kialakítása pontosan ezt a funkcionalitást követi, illetve szolgálja ki. A két metrófeljáró a tér közepéről kifelé önti az embereket a környező utcákba, meghagyva egy látszólag intim középső teret, amit azonban az áthaladó gyalogos forgalom ural. A teret átszelő két főtengely által kijelölt zöld szigetek magasított párkányán várakozó emberek nézik a folyamatosan mozgásban lévő, hömpölygő emberhadat, talán az egyik leginkább “városinak” nevezhető szituációt létrehozva Budapesten. A sok ember sok lehetőséget is jelent: forgalmasabb napokon a téren turista buszutakat népszerűsítenek, aláírásokat gyűjtenek, és a legmeglepőbb pillanatokban itt lehet a fővárosban elcsípni kisebb performance-okat is.
Haladjunk mi is tovább.
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész szobra (Vígh Tamás, 2012) (Fotó: KÉK/Klaniczay János)
Deák téri evangélikus templom (Fotó: Fortepan/UVATERV)
Nincs megállás, megyünk tovább (Fotó: KÉK/Klaniczay János)