Az Üllői út felől a Vajdahunyad utcába érkezve döbbenten láthatjuk, hogy ez nem is egy utca, csak egy ficak. A 2000-ben indult Corvin-Szigony projekt ugyanis ezt az utcát félbevágta, és ma a Corvin Pláza blokkolja az utca végét.

Józsefváros történelmileg hasonló helyzetben volt, mint Ferencváros, a Budapestre érkező munkások találtak itt szállást a századforduló során. A Józsefvárosi pályaudvar miatt sokan ide érkeztek meg először, mikor a fővárosba költöztek munka után nézve, emiatt a területen a lakosságot tekintve nagy fluktuáció volt megfigyelhető a 20. század elején. A Nagykörút vonzáskörzetében található városrész a többi kerülethez hasonló stílusban (eklektikus, belsőudvaros bérházak) épült meg, azonban minőségében már nem azt a szintet biztosította, mint a belvárosi nagypolgári házak. Az államszocializmus időszakában itt még inkább érvényesült a “lefelé tartó spirál” jelensége, a házak karbantartása elmaradt, sok helyen a legalacsonyabb komfortfokozatú lakásokban éltek összezsúfolva a legszegényebb társadalmi rétegek.

A Corvin-projekt ötlete építészhallgatók és városépítészek közös workshopjának eredményeként kezdett körvonalazódni. A kerület és a városvezetés is látta a Nagykörúthoz és a turisztikailag már fejlődő Belvároshoz közel elhelyezkedő területben rejlő lehetőségeket. A ferencvárosi tömbrehabilitációhoz képest itt viszont egy másik utat választottak: PPP (public-private partnership) konstrukcióban indult a beruházás, mely egy új sétány kialakítását, a lakhatási helyzet javítását, egy innovációs tudásközpont létrehozását és új lakóépületek létrehozását tűzte ki célul.

A nemes és eredetileg helyes célok azonban nem tudtak teljeskörűen megvalósulni, a folyamatba beleszólt a 2008-as világgazdasági válság és az erősödő ingatlan lobby, ráadásul a helyi történeti és szociokulturális értékek is buldózerrel lettek eltüntetve, egy városrész emlékét eltörölve.