A Bérkocsis utcában néha az az érzése az embernek, hogy megállt az idő. Szűk járdák, száguldó autók, omladozó házak, málló vakolat (sokszor még golyónyomokkal). Ebben az utcában a tipikus “nyócker” hangulaton kívül azonban van két fontos intézmény, melyek nélkül nem lenne teljes a helyi kulturális és szociális élet.
Az egyik egy kulturális és szociális közösségi központ. Mint honlapjukon olvasható az Aurórát „társadalmi vállalkozásként hoztuk létre, azzal a céllal, hogy egy nyitott közösségben összekapcsoljuk a kulturális programokat, a civil és aktivista szervezetek munkáját, a közösségépítést és a szórakozást.” Gondolhatnánk, hogy akkor biztosan romkocsma, de ennél jóval komplexebb intézményről van szó, mely a helyi és marginális civil szervezeteknek biztosít helyet, és ahol a péntek esti bulik és koncertek mellett szakmai beszélgetések és kisebbségi összejövetelek is helyet kapnak.
A másik pedig egy rózsaszínű fal. A Bérkocsis utcai bölcsődét 2011-12 között építették Alföldi György, Bach Péter, Kisgergely Csaba és Vörös Tamás tervei szerint. A sarki szituációt a tervezők ügyesen használták ki a lehető legideálisabb benapozottság és az utca karakterének folytatása együttes érdekében. A csoportok termei közvetelenül az udvarra néznek, ahol a gyermekek védve vannak az utcától. Az épület tömege a szomszédos házak párkányainak lépcsőzését folytatja. A rózsaszín pedig egy vidám szín, egy bölcsőde esetében megengedhető. A markáns karakterű épület nagyban hozzájárul a józsefvárosi identitáshoz, már fiatalkorban kezdve az igényes épített környezet biztosítását.
A Bérkocsis utca 1973-ban(Fotó: Fortepan / Bartók István)
Málló vakolat, foghíjtelkek, szűk utcák, üres tűzfalak. A Bérkocsis utcában megállt az idő (Fotó: KÉK/Klaniczay János)
A Bérkocsis utcai bölcsőde épülete az utcasarok felől lépcsőzik felfelé, ezzel is javítva a benapozottságot (Fotó: KÉK/Klaniczay János)
