Az előttünk álló, igazi tündérmesébe illő, vadregényes villa építettője az ország egyik leggazdagabb, bárói és grófi ággal is rendelkező nemesi család, a Wenckheimek egyik sarja volt.
A család neve a 20. század közepéig fogalom volt, gazdagságuk valóban mesés volt: birtokaik a századfordulón 100 ezer hold felett voltak, és csak az ősi fészküknek számító Békés megyében egy tucatnál is több kastélyuk volt. A fővárosban is sokat építkeztek, hozzájuk köthető a Szabó Ervin Központi Könyvtárának palotája – az elegáns termek a mai napig bejárhatóak, hol szorgalmas egyetemisták tanulnak itt a vizsgáikra, hol hollywoodi szuperprodukciókat forgatnak itt. A hegyen álló családi villák közül a nagyobb, Kelenhegyi útra néző épület, amelyet a finn nagykövetség használt már akkor is, a második világháborús ostrom következtében elpusztult, de ez a kisebb neobarokk épület, báró Wenckheim József villája túlélte a viharos 20. századot. A kertjében a harmincas években afféle magán-benzinkút is állt, mivel az autórajongó József bárónak valahol meg kellett tankolnia a járműveit. A nagymúltú család a világháború közeledtével nyugatra menekült és szétszóródott a világban, de az országban és a fővárosban is megannyi épület őrzi az emléküket, és mecénási tevékenységüket. Az arisztokrácia világába tett kis kitérő után kanyarodjunk vissza Bartók Béla út pezsgő életébe.
Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka
