Tóth Árpád sétány

Sétáljunk kicsit a város egyik legszebb korzóján, amely különösen ilyenkor áprilisban, a díszcseresznyefák virágzása idején meseszép sétahely.

A dupla fasorral szegélyezett, a budai hegyekre páratlan panorámát kínáló sétányon korzózva talán eszünkbe se jutnak a régi harcok emlékei: pedig bizony ez a sétaút a régi várfalon húzódik, illetve az a melletti, hadi célokra épített sikátor helyén épült fel. Egészen praktikus, és a lakók számára örömteli hasznosítása ez egy korábban szigorúan katonai funkcióval rendelkező övezetnek.

De visszatérve a Várba: a sok-sok kihelyezett pad, és a déli órákban is árnyékot nyújtó fák miatt egész évben nagyon népszerű, ráadásul mivel autós forgalom sincs a közelében, kisgyerekkel is biztonságos környék, és a levegője is szuper egész évben. Meglepő, de ez volt a város első kiépített fasora, amit 1720-ban telepítettek, amikor a katonai funkciókat felszámolták a környéken. Az első neve még Bástyasétány volt, és csak 1946-ban nevezték el a közelben élt Tóth Árpádról. A középső részén áll az igencsak feledhetetlen nevű Savanyúleves bástya – nevének eredetet rejtély, még a török korban nevezték el Eksi as Kuleszi-nak, azaz savanyú lé rondellának.

A japán díszcseresznyéket ‘Kanzan’ (Prunus serrulata ‘Kanzan’) japánul: 関山 a 2000-es években telepítették. Ez a cseresznye egy sok változatból létrehozott, mély rózsaszín, duplavirágú díszfa. A cseresznyevirágzás ünnepe, a Hanami, Japánban régóta élő hagyomány, melyet nagy várakozás előz meg és a virágzás teljes ideje alatt kiemelt figyelem övez (hana = virág, a cseresznyevirág japán neve szakura). Budapesten a Várban sétálva kicsit mi is átélhetjük a színpompás látványt nyújtó, szemet-lelket gyönyörködtető ünneplést április-május táján.