A Csepel Művek ikonikus, éjszaka vörösen izzó neonja a 20. század Magyarországának egyik legzseniálisabb vállalkozójára emlékeztet: Weiss Manfréd alakja örökre összefonódott Csepellel, ahol annak idején elképesztő kreativitással újította meg gyárát, akárhányszor a viharos történelmi fordulatok megkívánták.
A mai Csepel Művek története a 19.század végén kezdődött: Weiss Manfréd, egy vidéki pipakészítő unokája egy csepeli legelőt szemelt ki növekvő gyára központjának. A Weiss Berthold és Manfréd Első Magyar Conserv Gyár eredetileg az erzsébetvárosi Lövölde téren működött, azonban ezt a helyszínt hamar kinőtték. Így költöztették először a gyárat Ferencvárosba, majd amikor a konzervek mellett lőszert is elkezdtek gyártani, Csepelre. A gyáros híres volt kreativitásáról és szépérzékéről: fontos volt számára, hogy ami Csepelről kikerül, ne csak funkcionális, de esztétikus is legyen. Hasonló igényességgel építette meg a gigantikus gyártelepet is, melynek hatalmas csarnokai, gótikus katedrálisok rózsaablakaira emlékeztető ablakai a mai napig ámulatba ejtik a gyárváros felfedezőit. Weiss Manfréd gyárát a második világháború után államosították és Csepel Művek néven őrizte meg a kollektív emlékezet. Ugyanakkor hiába fújták szét a történelem viharai Weiss örökségét, az egykori gyáros fejlesztései a mai napig velünk élnek, még akkor is, ha sokszor nem tudunk róla.
Eredetileg Weiss Manfréd nevéhez kötődnek a mai napig forgalmazott Globus konzervek, melyek annak idején rengeteg munkába álló asszony életét könnyítették meg, illetve a Csepel bicikli is, amelyet most is a gyár területén állítanak elő.
