A közcélra emelt épületek soha nem egy-két évtizedre épülnek. De vajon igaz ugyanez a díszítésükre, például az egy-egy korszakot jelölő szoboregyüttesekre is?
Az Operaház építésével párhuzamosan a Podmaniczky Frigyes által vezetett szoborbíráló bizottság arról is döntött, hogy ki legyen az a tizenhat európai zeneszerző, akit a legkiválóbb magyar szobrászok sóskúti mészkőben megörökítenek, hogy az Operaház homlokzatára kerülhessenek. Az épület átadása után 1939-ig nem hallani a szobrokról, akkor azonban az egyik váratlanul leesett a tetőről és kiderült, hogy rossz állapotuk miatt életveszélyt jelentenek az utcán sétálókra. A szobrok annyira szétmállottak, hogy egyikről sem tudták megállapítani, melyik, kit ábrázol. 1966-ig kellett várni, amíg a homlokzat felújításával együtt a szobrokat is pótolták. A korábbi tizenhat zeneszerző közül azonban tizet lecseréltek. Állítólag azért, mert a baráti országok művészeinek mindenképpen helyet kellett szorítani. Hogy mi volt a szoborcsere valódi oka, talán már soha nem tudhatjuk meg. Egy biztos, most a következő művészek szobrai tekintenek ránk: Monteverdi, Alessandro Scarlatti, Gluck, Mozart, Beethoven, Rossini, Donizetti, Glinka, Wagner, Verdi, Gounod, Bizet, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Moniuszko, Smetana.
