Sétáljunk kicsit a város egyik legszebb korzóján, amely különösen tavasszal, a díszcseresznyefák virágzása idején népszerű sétahely.
A dupla fasorral szegélyezett, a budai hegyekre páratlan panorámát kínáló sétányon korzózva talán eszünkbe se jutnak a régi harcok emlékei: pedig bizony ez a sétaút a régi várfalon húzódik, illetve az a melletti, hadi célokra épített sikátor helyén épült fel. Egészen praktikus, és a lakók számára örömteli hasznosítása ez egy korábban szigorúan katonai funkcióval rendelkező övezetnek. Hasonló történt amúgy a mai Szabadság tér helyén is, ahol részben korábban az Újépület nevű hatalmas kaszárnya állt.
De visszatérve a Várba: a sok sok kihelyezett pad, és a déli órákban is árnyékot nyújtó fák miatt egész évben nagyon népszerű, ráadásul mivel autós forgalom sincs a közelében, kisgyerekkel is biztonságos környék, és a levegője is szuper egész évben. Meglepő, de ez volt a város első kiépített fasora, amit 1720-ban telepítettek, amikor a katonai funkciókat felszámolták a környéken. Az első neve még Bástya sétány volt, és csak 1946-ban nevezték el a közelben élt Tóth Árpádról. A középső részén áll az igencsak feledhetetlen nevű Savanyúleves bástya – nevének eredetet rejtély, még a török korban nevezték el Eksi as Kuleszi-nak, azaz savanyú lé rondellának.
Ismerd meg a környéket valamelyik kapcsolódó vezetett városi sétán is: Imagine Budapest: Hogy éltetek Ti? – irodalomtörténeti séta II. – Budán
Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Práczky István
