Miközben a várfal felé sétálunk az utcákon és sikátorokon, keresztezzük a Fortuna, Országház és Úri utcákat is – mind egy irányba, az egykori kapuk felé futnak.
A várhegy északi részén a Bécsi kapu a mai napig áll, a Fehérvári megsemmisült, amikor a közeli lőszerraktár felrobbant egy ostrom során. Bár az utcák neve sokat változott, és a házakat is tucatszor átépítették, az utcahálózat és a nyomvonal maradt a középkor óta. Igen, még a kis keresztirányú sikátorok is ott álltak, ahol ma. Ugyan az Országház utca neve kissé nagyzolás, mert onnan ered, hogy az itt álló egykori klarissza zárdában három alkalommal tartottak országgyűlést, míg a Fortuna utca hangaztos nevét a 1785-ben itt megnyitott, és hamar nagyon népszerűvé váló azonos nevű fogadóról kapta. Az utcakép is változatos, leginkább a gótikával kevert barokk felrázva némi modern elemekkel a jellemző – ez annak köszönhető, hogy a vár vagy 30 ostromot túlélt, amelyek közül több hatalmas pusztítást okozott, legyen szó az 1686-os hetvenöt napon át tartó ágyúzásról, vagy a második világháború alatti bombázásákról. Mégis mindegyik után újjáépült, a legutolsó alkalommal részletes régészeti feltárásokkal kísérve – sok ma látható középkori elem – ülőfülkék, eredeti színes falfestések, régi ablakok, ajtók gótikus körvonalai – épp a rombolás során került napvilágra, így némi öröm is volt az ürömben. Török András szerint az Országház utca három egymás mellett álló épülete, a 18-20-22 számok alatt mutatják meg a legjobban, milyen is lehetett a középkori negyed hangulata.
Fotó: Bartha Dorka
Az Országház utca a Fortuna köz sarkáról. (Fotó: Bartha Dorka)
Fotó: Práczky István
