Az Ybl Miklós által tervezett, 1875-1884 között megépített Magyar Állami Operaház eklektikus épülete világklasszis színvonalú építészeti alkotás. Sétánk során leginkább városi összefüggésekről, területekről, nagyobb léptékekről beszélünk, de az Operának az építészeti léptékét is érdemes megismerni. Mert bár a Sugárút irányából nem tűnik úgy, de egy óriási épületről beszélünk, ami építészeti eszközökkel simul az utca léptékébe.

Az Opera területe a 19. század közepéig a Hermina térnek adott helyet, ami a középkori városfalon kívülre gyors ütemben terjeszkedő Pest egyik fontos vásártere volt. A területet az állam vásárolta meg a Sugárút kijelölésével egyidőben.

(Érdekes történet, hogy a Sugárút tervezett nyomvonalát nem hozták nyilvánosságra, nehogy az ingatlanspekuláció martalékává essenek a környező telkek. Ennek érdekében még egy hivatalos félrevezető térképet is kiadtak az 1870-es években, melyen az út nyomvonala a mai Lázár utca magasságában vezetett a Liget irányába)

Az Opera épületét Ybl úgy helyezte el a városi szövetbe, hogy méretei ellenére az Andrássy út felől nem nehezedik a környezetre. A homlokzat az utcavonalhoz képest hátrább helyezkedik el és lépcsősen ugrál hátrább. A belső kialakítás a párizsi Opera Garnier épületének logikáját és pompáját követi, az évszázad előadótér építészetének megfelelő kialakítással, és több innovatív újítással például a szellőzés és az akusztika terén.

Az Operával szemben a Dreschler palota áll, mely Lechner Ödön egyik korai munkája. Még érződik rajta a később a nemzeti szecesszió világában kibontakozó építész útkeresése, a századfordulóra jellemző középkori, várszerű motívumok használata.