Mint tudjuk, a cél szentesíti az eszközt, de legyünk őszinték, nem túl gyakori az istállók templommá alakítása. Az erős hit viszont átsegít a sok nehézségen, ahogy tette ezt 1870-ben az Első Budapesti Közszolga Egylet tagjaival is.
A Dessewffy utcai zsinagóga az egyik legrégebbi működő ortodox imahely Budapesten. 1870-ben „vörös sipkás” zsidó hordárok megvásárolták egy fuvaros istállóját és saját kezükkel zsinagógává alakították, majd évtizedeken át használták. A századfordulóra azonban a környék lakossága alapvetően kicserélődött, és így egyre több művelt, vagyonos polgár látogatta az imahelyet, ami számos konfliktushoz vezetett. A zsinagógát végül 1926-ban a betegek gyámolításával foglalkozó Bikur Cholim egyesület vette át, a ma is látható belső díszítőfestések többsége az azonnal megkezdődött felújítások során került fel a falakra. 1936-ban dr. Rakonitz Dezső, a Bikur Cholim elnöke egy carrarai fehér márványból faragott bimát építtetett a korábbi tóraolvasó emelvény helyére, máig erről olvassák a Tórát. Az egyesület egészen az 1950-es feloszlatásáig tevékenykedett itt, és elsősorban a szegény sorsú zsidó betegek kórházi élelmezésével, valamint az otthoni ápolás gyógyszereinek beszerzésével foglalkozott.
