Ma már csak a régi térképeken felbukkanó nevek, báli meghívók megsárgult sorai vagy éppen Krúdy novellái őrzik az egykori Redout nevét. Az 1833-ban megnyílt koncert- és tánctermet az 1948-49-es szabadságharc alatt a honvédektől a budai várat védő császári generális, Hentzi lövette rommá, bosszúból. Helyére épült a Pesti Vigadó, amely bár elegáns és nagy volt, a budai polgárok egyesületi találkozóira és báljaira nem volt alkalmas, hiszen sokáig csak a Lánchídon jutahattak át a túlpartra. A népes társasági összejövetelekre alkalmas hely tényleg létkérdés volt a polgárok számára – a különböző helyi egyesületek báljai mellett a koncerteket, táncmulatságokat főként vendéglők nagytermeiben, magánpalotákban, nagyobb lakások összenyitott termeiben tartották, ahol nem egyszer szűkös volt a hely. Amikor 1894-ben a főváros tulajdonába jutottak a belső kerületekben álló korábban katonai hasznosítású ingatlanok, a budaiak is megkapták a korábbi fegyverraktárak helyszínét, hogy felépíthessék vágyott Vigadójukat, amely a pesti méltó párja lett. A tervpályázat győztese Kallina Mór és veje, Árkay Aladár voltak, az elkészült eklektikus, reneszánsz és szecessziós jegyeket mutató épületet 1900-ban adták át. A táncterem mellett étterem, kávézó, könyvtár, egyesületi székhelyeknek bérelhető irodák és a kerületi anyakönyvi hivatal is helyet kapott itt. Legutolsó, műemléki szempontból is példaértékű felújítása 2018-ra készült el, azóta az épület jelentős részében a Hagyományok Háza működik. A Vigadó épülete után forduljunk meg, és zárásként nézzük meg alaposabban a város egyik leghangulatosabb terét is. Akár el is ücsöröghetünk itt picit.