A töröktől visszafoglalt Óbuda zsidó közössége egy évszázad háborítatlan fejlődésének és anyagi gyarapodásának köszönhetően országos viszonylatban is kiemelkedő szerepre tett szert. Egy idő után azonban csak úgy tudták felvenni a versenyt az egyre nagyobb konkurenciát jelentő Pesttel, ha új zsinagógát építenek.

A 18. század utolsó harmadában az óbudai zsidó hitközség mind létszámában, mind gazdasági erejét tekintve az egyik legerősebb magyarországi gyülekezetnek számított. Bár a század végétől elkezdődött az óbudaiak háttérbe szorulása, 1821-ben mégis új, klasszicista zsinagógát avattak. Pollack Mihállyal szemben a tervezés feladatát végül a helyi Landherr András kapta meg, a berendezés és díszítés Goldringer X. Ferenc és Maurer János munkáját dicséri. A templomban 364 férfi és 298 nő számára alakítottak ki ülőhelyeket. A belső tér legjellemzőbb darabja a lengyel-morva hagyományt követő négy obeliszkes, baldachinos bima volt. A zsinagógát először 1900-ban újították fel, ekkor Ullmann Gyula tervei alapján elkészült a timpanon szecessziós dísze, aminek része volt egy héber számlapos óra is. A második világháborúban megsérült épületet helyreállították, de a hívek csökkenő létszáma miatt az 1960-as évek közepén végül eladták az államnak. Volt menedékház, egy rövid ideig itt működött a Textilmúzeum, 1978-tól pedig a Magyar Televízió használta. Itt forgatták a Süsüt, a Szeszélyes évszakokat és a Legyen Ön is milliomost. 2010-ben az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség tulajdonába került és visszaállították eredeti szépségébe.