Budapest egyik legizgalmasabb, de sajnos legalulértékeltebb tere a Kodály körönd. Az Andrássy út három traktusának elválasztására két szimbolikus teret álmodtak a várostervezők, ezekből az egyik a Körönd, mely nevéből is következtethetően kör alakú. Az Andrássy útra jellemző egységes neoreneszánsz építészeti koncepciót itt is nyomon lehet követni, a tér négy sarkába tervezett épület ugyanis nagyon hasonló karaktereket mutat.

Kis kitérő a neoreneszánsz kifejezés tisztázására: a 19. századra jellemző historizáló stílusok eleinte tisztán követték a klasszikus, az antikvitás által képviselt arányokat, építészeti díszítéseket, motívumokat, ez a klasszicizmus azonban a század második felére elvegyült a nemzeti stílus keresésével. Minden város a legszebb akart lenni, és ezzel Budapest sem volt másként. A neo- stílusok az elmúlt évszázadok építészetét kezdték újragondolni, kezdve a romanikával és gótikával, egyfajta romantikus visszavágyódásként a középkori Magyar Királyság hagyományai irányában. Azonban Budapest világvárossá válásához Párizs és Bécs építészete adta a legtöbb inspirációt. A századforduló idején a tömegével épülő belvárosi bérpaloták többsége a reneszánszhoz nyúlt vissza inspirációként, és ez az Andrássy útra is jellemző volt. De milyen egy neoreneszánsz homlokzat? Honnan ismerjük meg? Figyeljük meg a homlokzat arányát, ami egy antik (dór, jón, korinthoszi) oszlop arányát követi: lábazat, oszloptörzs, fejezet. A házak többségén timpanonok és keretezett ablakok láthatók, a mellvédeknél és erkélyeknél ballusztrádos korlátokat figyelhetünk meg. A homlokzatot vízszintes osztópárkányok és a hangsúlyos koronázó párkány díszíti, a köztes felületeken pedig vakolt vagy tégla homlokzat látható, néha egymást váltva. Ezeknek az építészeti eszközöknek több ezer variációja van, mindegyik épület különbözik, de szerkesztésükben azonosak.