A Városmajor szélén álló épület a főváros első modern stílusban épült temploma volt, kritikusai csak „Istengarázsnak” csúfolták. A geometrikus formákat és finom íveket Árkay Bertalannak köszönhetjük, aki római minták alapján tervezte meg a templomot.
Az 1933-ban felszentelt, új templom igazi ellenpontja volt a Horthy-korszak neobarokk világának. A kizárólag a hívek adományaiból felépített templom az olasz Novecento művészeti mozgalom hazai leágazásának, a római iskolának egyik megnyilvánulása. Ennek az irányzatnak – szemben a Bauhaus iskolával – nem volt célja a teljes társadalmi rend megváltoztatása. Ehelyett antik hagyományokra alapozva igyekezett megfelelő, modern épületekkel kielégíteni a huszadik századi társadalom igényeit. A terveken Árkay Bertalan édesapjával, Aladárral kezdett el dolgozni, apja halála miatt azonban egyedül fejezte be a templomot. Az üvegablakokat Árkay Bertalan felesége, Sztehlo Lili alkotta. A mennyezetet Aba-Novák Vilmos freskói díszítik, a reliefeket Ohmann Béla és Pátzay Pál készítették, a kerámiák Kovács Margit alkotásai. A Szent Imre születéséről szóló freskót Molnár C. Pál festette. Mindannyian Rómában tanultak, de mindannyian a magyar hagyományokat megújítva alkottak. Olaszországból érkezett haza a templom egyik leghírhedtebb látogatója, Kun páter is, aki a második világháború alatt a Városmajorban elkövetett nyilas rémtettek egyik kulcsfigurája volt. Egyszer, a templomban tartott beszédét a következőkkel zárta: „Dicsértessék Jézus Krisztus! Kitartás, éljen Szálasi!”
Zubreczki Dávid: Templomséták Budapesten
Koniorczyk Borbála – Merker Dávid: Hosszúlépés a körúton túl