Az első világháborút, a két forradalmat és Trianon sokkját követően sokáig nem volt pénz arra, hogy értékálló anyagokból új templomok épüljenek. A menekült hívek így barakkokban, iskolákban, sőt istállókban tartották az istentiszteleteket. Budán történt ebben először változás.
A budai Érseki Katolikus Gimnázium és Konviktus (Rákóczianum) épületét 1909-ben Schömer Ferenc tervei alapján építették. Szerettek volna mellé egy kápolnát is építeni, de ez az I. világháború miatt csak 1926-ban valósulhatott meg. Így is ez volt az egyik legkorábbi templom, melyet a pénzhiányos időszakban emelt, ideiglenes kápolnák helyett építettek fel Árkay Aladár díjazás nélkül vállalta a megtervezését. Harangot az átadás évében, orgonát egy évvel később kapott. Az art déco stílusú épület falán váltakoznak a kváderkövek és a vakolt felületek, a bejáratot ornamentális kövekkel díszítették. Az épületen magyar szentek szobrai láthatók, különleges harangjátékát 1936-ban készítették. Ablakait eredetileg Leszkovszky György üvegmozaikjai díszítették, de ezek a világháborúban megsemmisültek. Pótlásukra az 1950-es évek elején Andor Loránd festőművész egy 14 képből álló sorozatot készített. Üvegmozaik helyett temperával készítette el a képeket, amelyeket sajátos technikával áttetszővé tett. Az 1970-es években a templomot felújították, Leszkovszky képei helyére pedig Szilágyi János homokfúvásos technikával készült üvegtáblái kerültek, amitől a belső tér jóval világosabb lett.