Most kicsivel odébb, Boldog Salkaházi Sára és Bernovits Vilma emléktáblájánál állunk meg.
Read more »
A sétát a Vásárcsarnok alagútjának, aranybetűkkel díszített bejáratánál kezdtük, és most néhány lépéssel odébb folytatjuk. A rakpart falát ugyanis három boltív díszíti ezen a helyen, melyek nem sokkal később, a Szabadság híd előtt megismétlődnek. De vajon mik ezek a minták? Talán ezek is a Vásárcsarnok alagútjai lehettek egykor?
Ha lesétálunk/legurulunk az alsórakpartra a Corvinus előtt, az első látnivalót keresni sem kell, ott van rögtönk a szemünk előtt. Ráadásul hatalmas aranybetűkkel fölé is írták, mi is az: ALAGÚT A KÖZPONTI VÁSÁRCSARNOKBA.
Az 1930-as években épült Pannónia, Tátra, Turán, Nap és Árpád-udvaroknak már a neve is elég beszédes. Nézzük meg, milyen az, amikor az art deco találkozik a magyar őstörténettel.
Kicsit más hangulatú park terül el a Feneketlen tó körül: itt a főszerep az elmélyülés helyett inkább a sporté, szórakazásé.
A forgalmas közlekedési csomópont után irány a természet. A kertben bolyongva pillanatok alatt el tudjuk felejteni, hogy egy milliós nagyváros közepén vagyunk. De mi célt szolgál itt ez a természetvédelmi terület?
Buda egyik legforgalmasabb csomópontja, mégsem a káosz uralja. Vajon mi a titka?
Ha valaki emlékszik még rá, milyen is volt ez az útvonal tizenöt-húsz éve, amikor a macskaköveken a 7-es busz dobálta az utasokat, és azt a képet összeveti a mostanival, talán azt se hiszi el, hogy ugyanabban a városban jár. De mi történt?
Az előttünk álló, igazi tündérmesébe illő, vadregényes villa építettője az ország egyik leggazdagabb, bárói és grófi ággal is rendelkező nemesi család, a Wenckheimek egyik sarja volt.
Induljunk el felfelé a Bartókról felkanyarodó, gesztenyefákkal szegélyezett Orlay utcán – itt a nagy bérházakat lassan kertes villák váltják fel, ahogy haladunk felfelé a hegyre. A környék is csendesebb, mint a zsibongó Bartók, itt már hamisítatlan „budai" hangulat uralkodik.
A Gellért-hegy közeli lankája a környék legkorábban lakott területe volt – no de ennyire régre nem mennénk vissza, ez is elég izgalmas, hogy a 19. század végén hogy nézett ki a környék. Könnyebben járhattunk volna erre csónakkal, mint villamossal.
A szerzetesek egykori magánkertjéből lett tér nagyon változatos arcot mutat, és bár mellette megy el a forgalmas Fő utca, parkosított jellegével enyhíteni tudja annak terheltségét.
A vár tövében álló katonai fegyverraktárak helyén 1900-ban készült el a helyi polgárok régóta vágyott kulturális épülete – de minek kellett Budára is egy Vigadó, ha már Pesten állt egy?
A várfal tövében húzódó parkban álló fáknak egészen különleges, Budapesthez szorosan kapcsolódó története van.
Sétáljunk kicsit a város egyik legszebb korzóján, amely különösen tavasszal, a díszcseresznyefák virágzása idején népszerű sétahely.
Miközben a várfal felé sétálunk az utcákon és sikátorokon, keresztezzük a Fortuna, Országház és Úri utcákat is – mind egy irányba, az egykori kapuk felé futnak.
Hogy került a sündisznó a város legrégebbi emeletes lakóházára a Hess András téren?
Kevés gazdagabb történelemmel rendelkező épület van a városban, mint a Szentháromság tér sarkán álló Régi Városháza.
Hófehér karcsú torony, színpompás Zsolnay tetőzet, gazdag gótikus formák – bár a templom egy idealizált középkori formában született újjá, már a névadója, Mátyás király se ismerne rá.
A 80 hektáros park már régóta a pestiek kedvelt kikapcsolódási helyszíne volt, eleinte főúri angolkertek, majd vurstlik, mutatványosok, végül kiállítások helyszínévé vált. Országos hírnévre a már sokat emlegetett 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmával tett.
A tér, ahol minden ide érkező turista megfordul, ahol az itt álló emlékmű minden magyar iskolás történelemkönyvében szerepel. De vajon felismernénk, ha egy 20. század elején készült képen látnánk?
Klimatizált utca száz évvel ezelőttről? Az árnyas Benczúr utcán sétáljunk ki a Hősök tere felé.
Kicsit még sétáljunk tovább a Ligetbe kivezető egykori útvonal mentén, ami a Lövölde teret elhagyva látványos változáson megy keresztül: hirtelen egy elegáns, fasorokkal szegélyezett zöldövezeti villanegyedbe csöppenünk.
Honnan a kissé vészjósló név, és mia az a furcsa zöldes kabinka a játszótér mellett?
