A Nagykörút a modern világvárossá váló Budapest egyik legfontosabb szimbóluma. A hat kerületen átívelő út ma arra vár, hogy újra felfedezzük értékeit, megismerjük történetét, és közösen alkossuk meg a jövőjét. (Az enbudapestem.hu/nagykorut oldalon minden információ megtalálható a Nagykörút tervezett megújításáról.)
Most sétára hívunk mindenkit: Zubreczki Dávid segítségével megmutatjuk, mik azok az apró (vagy éppen óriási) érdekességek, amik mellett naponta elsétálunk, elvillamosozunk, elbiciklizünk, elautózunk, pedig megérdemelnék, hogy elidőzzünk előttük.
A „főbejáratot” itt is egy impozáns saroktorony jelölte ki, mint a Rákóczi út és az Erzsébet körút sarkán, vagy épp az Andrássy út indításánál, a mai Bajcsy-Zsilinszky Endre útnál. Ma már hiába keressük ezt a pompás díszítményt a neobarokk Szent István körút 2. tetején. Azt nem a háború, vagy a kommunizmus, hanem egyszerűen a húszas évek végi ingatlanfejlesztési láz miatt bontották el: akkor húztak még egy szintet a házra. Viszonylag egyszerű bástyaformát alakítottak ki a sarkán, ami némiképp közvetlen szomszédjának, a Kármán Géza és Ullmann Gyula tervezte, szecessziós Szent István körút 4. tetődíszét idézi. (Amely, amúgy a szembeszomszéd Szent István körút 3. építészét is megihlette.)
Ha a Nyugati tér felé haladunk végig az út bal oldalán, a gyönyörű, szecessziós Weiss-házak (Szent István körút 10-12.) után egy kis öböl következik. Itt van a környék leglátványosabb épülete: a Vígszínház. Pedig ez az egész Körút egyik legalacsonyabb háza, hátrébb is van húzva a homlokzata az utcafronttól. Ám épp a kis „előkert” és a szomszédoktól való távolság az, ami miatt rögtön feltűnik ez a kis, kastélyszerű ház. Azután második pillantásra észrevesszük a részleteit is.
A terekkel és közlekedési csomópontokkal ezúttal nem foglalkozunk, hiszen a célunk a kevésbé ismert látnivalók feltárása, na meg a sétára csábítás. Szóval a Nyugati téren is csak körbeforgunk, ide-oda kukkantva, mert mégiscsak közel másfél évszázad építészetén tekinthetünk végig egyetlen pontból.
Itt állunk tehát a Teréz körút és a Szondi utca sarkán, a hatalmas Szondi György-mozaik alatt. Az ablakon át vethetünk egy pillantást a hotel egykori üvegkupolájára, ami ma a kávézóban van felfüggesztve. El sem kell indulnunk innen, már előttünk is a következő látnivaló!
Nagy a csábítás, hogy egy sarkot besétáljunk a Zeneakadémiához, vagy kettőt a tűztornyos terézvárosi templomig, hogy a harmadiknál már a Zsidónegyedben találjuk magunkat. Mi azonban most nem kanyarodunk be, hanem folytatjuk utunkat a Király utca túloldalán az Erzsébet körúton.